Isten hozott a TIFI oldalára

A 92-dik zsoltárban ezt olvashatjuk: "Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!" (Zsolt.92 5-6).

A hétvégén mi is megtapasztalhattuk az  Isten által csodálatosan megteremtett  természetet. Minket is megvidámított és megörvendeztetett a látvány, amely 1382 m magasból a szemünk elé tárult.

Na de kezdjük az elején....2011 július 22 én a 12 főből álló csapat elindult az Aranyos völgyébe sátorozni. Az elindulás kissé nehezen ment, de hála Istennek épségben oda értünk és sikerült félhomályban felhuznunk a sátrainkat.

Azt követően a gyors fagyűjtésnek köszönhetően tábortűz mellett vacsiztunk és ismerkedés után viccekkel tarkítottuk az estét.

Az éjszaka egy kissé hűvös volt, de kiálltuk a próbát.

Másnap reggel a Pont együttes Most keljetek fel című dalára ébredt a kis csapat. Reggeli után kisebb nagyobb készülődést követően elindultunk a túrára. Uticélunk Bélavára volt.

A túra elég "keménynek" bizonyult...sokszor éreztük azt, hogy nem megy....nem bíjuk tovább...Meredek kapaszkodás, pihenés, meredek kapaszkodás váltogatták egymást, míg  kb. 4 és fél óra kapaszkodás után felértünk a várva várt csúcsra.

A gyönyörű látvány elfeledtette velünk a fáradtságot és csak csodáltuk a természetet, a meredek sziklafalakat, a magunk után hagyott völgyeket és a völgyben kanyargó utat, amelyen elindultunk a cél felé.

A tetőn elfogyasztottuk az elemózsiánkat és azt követően tartottunk egy kis elcsendesedést áhitat formájában.

Fentről láttuk, ahogy lent a völgyekben esik az eső és csodás volt átélni azt, hogy az Úr megörzött bennünket és az eső kikerült minket.

A pihenés után újult erővel indultunk vissza a sátorozó helyre, annak renényében, hogy a sátraink még  a helyükön állnak.

A visszafele vezető út könnyebnek bizonyult, bár egy kissé kifárasztotta a térdeinket.

Túránk végén, leérve a völgybe minket is megáztatott a zápor, de nélküle nem is lett volna teljes a túránk.

Visszaérve a táborozó helyre örömmel láttuk, hogy sátraink a helyükön állnak.

Ahogy túravezetőnk fogalmazott visszatérésünk után egy kis zápor komoly döntésre késztette a társaságot...úgy döntöttünk, hogy nem maradunk még egy éjszakát és haza utazunk.

Imádság és lelki táplálék után haza indultunk, magunk mögött hagyva egy káprázatosan szép vidéket.

A szívünkben és emlékezetünkben számos szép emlékkel tértünk haza, Istentől azt kérve, hogy a város zajába, forgatagába vissza térve se feledkezzünk el erről a napról és arról, hogy milyen csodás az általa megteremtett világ.

Több kép megnézhető itt.