REKETÓ - 2013 Print

Csodálatos világ!

Emlékezés a reketói csendeshétvégére

(Fényképek megtekinthetőek itt.)

Kiváncsian vártam a reggelt, hogy újra láthassam a csodálatos virradatot, pára fölszállását és a felhők táncát. Az éjszakai zápor felfrissítette a fenyveserdőt, és hozzájárult a látványos előadás sikeréhez. Nem voltam egyedül, a madarak énekétől hangos volt a völgy.

A tábor is ébredezett, sok kedves mosolygós arc, a sok őszinte tiszta szívű gyerekhang - mind az élet szépségét bizonyította.

A „reketói gyülekezet” tagjaival jól megvoltunk. Nagyszerű volt az asztalközösség örömét, a vetélkedő izgalmát, a csoportos beszélgetést együtt megélni, a kiscsoportos beszélgetéseken részt venni, és nem utolsó sorban felszabadult, vidám énekléssel  Istent dícsérni. Örült a lelkem, amikor az éneklés közben végignéztem a teremben és minden embernek ragyogott az arca. A 85 éves Péter bácsi, aki az idős kora miatt meggyengült a hallása, most kényelmesen hallotta a szívből jövő éneklést, és igyekezett lépést tartani a számára kissé ritmusos énekléssel is.

Sok évvel ezelőtt jártam Reketón. Emlékeztem a gyönyörű völgyre, az oxigéndús tiszta levegőre.
Most azért, valami mégis más volt!

Édesanyám, aki már közülünk elköltözött a mennyei seregek társaságába, egyszer régen, így mondta nekem; „Úgy megváltoztál!” Akkor tiltakoztam, hogy nem, én mindig is ilyen voltam. Vagy mégis megváltoztam? Ki tette ezt velem? Miért?

Renényik Sándor, „A szőnyeg visszája” című vers szavaival együtt vallom én is:

Kétségbe esem sokszor én is

A világon és magamon,

Gondolva, aki ilyet alkotott:

Őrülten alkotott s vakon.


De aztán balzsamként megenyhít

Egy drága testvér halk szava,

Ki, míg itt járt, föld angyala volt

S most már mennyek angyala.


A világ Isten-szőtte szőnyeg,

Mi csak visszáját látjuk itt,

És néha, legszebb perceinkben,

A színéből is valamit.

 

Reketó, 2013 májusában.

Deák Gyöngyi

*  *  *

A csendeshétvégén nagyon jól éreztük magunkat, főleg a vetélkedőn, melynek célja az volt, hogy együtt elevenitsük fel hitvallásunk, a 450 éves Heidelbergi Káté mai üzenetét.

Egy egészen új élményben volt részünk, ami lelkileg feltöltött. Gyülekezetünk tagjaival is sikerült jobban megismerkednünk.

Nagyon jól esett a football utani izomláz – kár, hogy nem kapcsolódtak be többen is a játékba.

Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a számunkra első gyülekezeti csendeshétvégén, s reméljük, hogy Isten segitségével, a jövőben is aktívan bekapcsolódhatunk az ilyen közösségi alkalmakba is.

Péter és Dódi

Utolsó módosítás: 2013.06.20