|
Hargita, 2018. július 30 – agusztus 5.
Háború és háború
„Nem azért jüttem” (Mt 10, 34)
Az Ószövetség Izrael háborúinak történeteként is olvasható. Maga a névszó, „Izrael” Jákób és egy ismeretlen „Valaki” tusájában születik, és az Istennel és emberekkel küzdő és őket legyőző Jákób nevévé válik: „Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. […] Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izrael, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32,25.29) A bibliai elbeszélésben Isten kinyilatkoztatást hordozó népe nem szűnő harcot vív a környező népekkel, a háború, legalábbis a királyok koráig, szent, a Seregek Ura maga ad parancsot a harcra és szabja meg a feltételeket, sőt táborba száll az övéivel. „Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget.” (Ézs 13,4) Isten népe folyamatosan harci helyzetben van, ráadásul a béke rövid ideig tartó időszakait belső küzdelmek szabdalják, amelyek lényegileg nem különböznek a külsőktől, hiszen vallási természetűek mind, az önmagát kinyilatkoztató Isten iránti hűségről, a törvény megtartásáról és a mindennapi életet átható helyes istentiszteletről szól valamennyi.
Mózest a világ legszelídebb emberének mondja ugyan a Tóra (4Móz 12,3), de Isten embere mégsem késlekedik, ha bosszút kell hirdetnie az Örökkévalóért. Ha pedig átlépjük az Újszövetség küszöbét, akkor a magát „szelíd és alázatos szívünek” (Mt 11,29) hirdető Jézus az elviselhetetlen keménységű és valahogy mindig megkerült és fölpuhított „nem azért jöttem”-beszéddel hívja el a tanítványait: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám”. (Mt 10,34-37) Elképesztő erejű szavak: a vallásosság vasárnapi ebédek illatától belengett polgári értékrendjének és bármilyen önigazoló magatartásnak a lehető legszubverzívebb földúlása.
Pál apostol a szellemi természetű harcot, amelyet szerinte „nem test és vér”, hanem „erők és hatalmak” ellen vívunk, Krisztus magunkra öltésével látja keresztül vihetni, és az efézusi gyülekezethez írt levelében ezt is a hadviselés fogalomkörével írja le. Beöltözni „Isten fegyverzetébe” egyszersmind azt is jelenti, hogy harci helyzetbe kerülünk, azaz láthatóvá, és szándékainkat tekintve érthetővé, ugyanakkor sebezhetővé is válunk, következésképpen a felsorolt lelki javak – igazságszeretet, megigazulás, békesség, hit, üdvösség, éberség, Isten beszéde – nem pusztán egy személyes szellemi út spirituális attribútumai maradnak, és nem egyszerűen a személyes és közösségi megerősítést szolgálják, hanem a gyülekezet köréből való kilépést teszik lehetővé számunkra, hogy a „Lélek kardja, amely az Isten beszéde” elvégezze a maga munkáját, bennünk és általunk (Ef 6,10-20). Isten „fegyverzete” nem az óvóhelyek, hanem a nyilvánosság öltözéke: „Mivelhogy ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt nyíltan állunk.” (2Kor 5,11) Nem „legyőzünk”, hanem „meggyőzünk”, írja Pál, szeretném mindenképpen „megnyerni” őket, ezért mindeneknek mindenné lettem, írja (1Kor 9,20-22).
Annak, hogy a krisztusi „békesség evangéliumának” a hirdetői legyünk, a gondolkodásunk megváltozása a feltétele. „Ne gondoljátok”, szólítja fel Jézus a tanítványait, Pál apostol meg az evangélium titkának a „bátor” hirdetésére szánta el magát. Krisztus elhívott és valóságos helyzetekbe hozott tanítványának nincs veszíteni valója. A folyamatos harc szituciója az újszövetségi tanítás szerint maga a misszió, ami nélkül Krisztus egyháza a feltámadással párban álló lényegi megváltozás lehetetlenségének a mauzóleuma. Isten számára a demarkációs vonalak nem mozdulatlanok és nem átjárhatatlanok, és miközben arra szólít fel, hogy ne „igazodjatok ehhez a világhoz”, azt is mondja, hogy „változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata.” (Róm 12,2)
Jó szívvel tekintünk a táborra, mint a „megváltozott értelem” iskolájára, amelyet az apostoli „kiváltképpen való út”, tehát a krisztusi szeretet megvalósulásának a reményében nyitunk meg.
Visky András
Fényképek:
Kolozsvár, 2018. július 30. |
|
Utolsó módosítás: 2018.08.08 |
|
|
Hírek
|
|
|
|
Utolsó módosítás: 2018.06.18 |
|
Közösség építő csendeshétvége, Lesi tó/Mahanáim, 2018 jún. 1-3 |
|
Beszámoló
|
|
Az idei gyülekezeti csendeshétvége az "Istentisztelet a gyülekezet ünnepe" címmel lett meghirdetve.
Kirándulások, közösségépítő játékok, tábortűzek körüli éneklések, gazdagon megterített asztalozások mellett arról is beszélgettünk, hogy hogyan válhatnának az istentiszteleteink gyülekezetünk tagjait egyre jobban magával ragadó ünneppé?
Egyre erőteljesebb a felismerés, miszerint az istentisztelet nem csupán a "fogyasztás" alkalma, nem csupán egyemberes szolgálat, hanem az Isten gyermekeinek örömteli megnyilatkozásának a helyszíne is.
A táborlakók együtt készültünk a vasárnapi istentiszteletre. Gyermekektől idősekig mindenki bekapcsolódott az istentisztelet alakításába, sőt az igehirdetés is "többszólamúvá" vált azáltal, hogy az előre kijelölt igeszakasz - Csel 3, 11-26 - üzenetét együtt együtt próbáltók fölfedezni, megérteni.
Az Ige jelenidejű történése megújit, megelevenít. Ez az "újság" - való igaz, hogy Péter apostol igehirdetése teljesen újként hatott az akkori füleknek - tesz szerves részévé annak a régi isteni történésnek, melyet életük során Ábrahám, Mózes, Dávid is megtapasztaltak. Új és régi, régi és új elválaszthatatlanul együtt!
Isten Szentlelke tegyen érzékennyé bennünket arra, hogy akkor, amikor gyülekezetünkben újítani szeretenénk - bármilyen újításra is gondoljunk - ez ne történjen a "foltozgatás" szintjén, hanem a szívek megújjulása generálja az új formákat, a "más nyelveken" való szólást, azaz az egymás megértésének csodáját.
Jövel, teremtő Szentlélek, vidd végbe közöttünk és bennünk újjá teremtő munkádat!
vp
Fényképek:
|
|
Utolsó módosítás: 2018.06.07 |
|
Konfirmandusok
|
|
Akik hitükről vallást tettek és a fogadalomtételüket követően gyülekezetünk felnőtt tagjaivá váltak: Barabás Bíborka, Bazsó Botond, Bodor Adrienn, Friederi Evelyne, Geréb Csenge, Hadnagy Andrea, Horváth Eszter, Juhos Dávid, Kis Andrea Kriszta, Lakatos Péter, Lovász Renáta, Nagy Ágnes, Papp Maya, Szász Dávid, Veres Carissa.
Isten áldja és őrizze meg életüket.
|
|
Utolsó módosítás: 2018.06.05 |
|
Hírek
|
|
|
|
Utolsó módosítás: 2018.05.16 |
|
Hírek
|
|
|
|
Utolsó módosítás: 2018.05.16 |
|
Gzülekezeti csendes vétvége |
|
Hírek
|
|
Minden amit tudnod kell, hogy jelentkezhess a
GYÜLEKEZETI CSENDES HÉTVÉGÉRE:
Dátum: június 1-3
Helyszín: Lesi tó (Mahanaim táborhely)
Részvételi díj:
120 RON/fő, 60RON/ 4-13 év között
O Ron 0-3 év között
*Kérünk szólj az irodán, ha az anyagiak miatt fontolgatod, hogy ne gyere, találunk megoldást, hogy eljöhess(etek)!
Étkezés:
Ha teheted, támogathatod a reggeliket otthonról hozott egyszerű csemegékkel(íz, zakuszka, szalonna, zöldség a kertből, és ha van időd, energiád a sütemény nagy ajándék)
Utazás:
saját gépjárművekkel
Indulás: péntek reggel
Vissza: vasárnap délután
*Akiknek nem áll rendelkezésükre jármű, szóljanak jelentkezéskor, hogy megszervezzük az utazást!
Jelentkezés: Tóth Emese irodavezetőnél tel:0742182628
|
|
Utolsó módosítás: 2018.05.14 |
|
Beszámoló
|
|
A tegnap Havasrekettyére (Răchiţele) kirándultunk, gyönyörű tavaszi - bár nyárias - napsütésben. Eltartott egy ideig, míg a szűken vett "civilizációtól" sikerült elfordítani a tekintetünket, a mikróbuszos utazás után a kultuszautók (például Ford Mustang), a bevásárlás lehetősége, a mobiltelefonjel még hosszú ideig üldözött. De a természet közelsége olyan harsogóan hívogatott, hogy mire a
vízeséshez értünk, észrevétlenül túllendültünk berögzöttségeinken.
A középgenerációsok, fiatalok és gyerekek együttléte is külön lendületet adott, megmutatva, hogy milyen sokféle, újszerű és ugyanakkor kedves csapat tud rövid időn belül kialakulni. A kiscsoport - 7 fiatal (6 fiú - 1 lány, kátéórások), 5 felnőtt és 3 gyerek, nomeg a kutya - éppen jól átlátható volt, de elég nagy ahhoz, hogy még kisebb menetelőcsoportokra oszoljon, akiknek beszélgetniök is jutott lehetőségük. Az előresietés, leszakadás, bevárás, útelágazásoknál való tanácskozás jó gyakorlata a felelős közösségi viselkedésnek, hiszen nem veszíthetjük el egymást, felelünk egymásért.
A mászás, mint kihívás, elsőrendű személyi és személyközötti kihívásnak bizonyult, a megfelelő menetritmust, technikát kiegészítette az egymásra-figyelés, hiszen nem mind vagyunk ugyanolyan terepre tervezve. A csúcsról kitárulkozó, valóban mesés látvány a tágas tér élményével ajándékozta meg szűkösséghez szokott városi lelkünket. Valóban érezhettük, milyen is az a teremtés, melyet az Úr világunkul adott!
Éppen erről szólt az a 104. zsoltár, melynek szavai által meghallgattuk az Úr
üzenetét, közösen elcsendesedvén: csodálatos, tágas, fényességgel és jósággal teli ez a világ, de mindezek arra várnak, hogy "idejében adj nekik eledelt." Zengjünk azért hálát, dicsőséget az Úrnak, örüljön alkotásainak, és teremtsen továbbra is! Adjuk hozzá szívünket az Ő ajándékához mi is! Örvendezzünk! Ilyen örömmel készültünk neki a súlyos beszélgetésnek, mely a természeti
környezet tiszteletéről szólt. Sikerül-e legalább kicsiben, legalább az emberi élet megőrzésének érdekében tennünk valamit ezért a megszólalni nem tudó világért, mely mégis hozzánk szól? Bizakodunk, s ezt közös éneklésünk erősíti meg.
Lefele már eléggé elnehezedett a lábunk, de annál jobban esett megérkezni.
Egyáltalán nem úgy érkeztünk meg, mint ahogy elindultunk. Felszabadultan, de a felszabadultság is nyugalommá érett, már nem várakoztunk, kerestünk, de maradt feldolgozni valónk elég: olyan közös élmények, melyek egymás nélkül értelmezhetetlenek, s melyekkel növekedünk, egyen-egyenként, de együtt. Személyesen megköszönöm a meghívást és a befogadást, sikerült meglepnetek a
nyitottságotokkal, nyugalmatokkal és kedvességetekkel!
Még menjünk!
Fényképek:
|
|
Utolsó módosítás: 2018.05.03 |
|
Asztali Beszélgetések 2018/I |
|
Alpha Klub/Sorozatok
|
|
Nemrég zárult le egy újabb Asztali beszélgetések sorozat.
Azt tapasztaltuk meg, hogy milyen az, amikor különböző életkorú, különböző élethelyzetekben levő, különböző kulturális háttérrel rendelkező embereknek megadatik az a különleges ajándék, hogy együtt értjük Isten üzenetét, együtt ízlelgetjük Isten jóságát, és megéljük Isten országának közöttünk történő valóságát.
Az asztali beszélgetések megnevezésben egyaránt fontos az asztal és a beszélgetés is. Minden alkalommal ízletes vacsorában részesültünk, ami nagyot segített abban, hogy meleg, közvetlen és őszinte legyen az utána következő beszélgetés.
A keresztyén élet alapjait kutattuk és tanulgattuk közösen: Kicsoda Jézus és ki vagyok én? Miért halt meg Jézus? Mi a hit, és hogyan ismerhetem fel Isten vezetését az életemben? Hogyan imádkozzam, hogyan és miért olvassam a Szentírást? Mi a bűn, és hogyan állhatok ellene a gonosznak?
Isten különlegesen csodálatos munkálkodását látom abban, hogy az asztali társaság a közösséggé formálódás jeleit kezdte mutatni: elmondtuk és felvállaltuk azt, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyeket nem értünk; felismertük azt, hogy Isten jelen van és alakítja életünk minden területét, beleértve a családi, szakmai és pénzügyi részt is.
Hatalmasakat nevettünk!
A legjobb a közös „összerázós hétvége” volt, amikor igaz, hogy a téma a Szentlélek Isten volt, de nem maradt csak (beszéd)téma, hanem valóságosan megtapasztaltuk a jelenlétét, mert munkálkodott a maga titokzatos módján: szívek és elmék nyíltak meg, szájak hallgattak el.
Hála legyen mindenért Istennek!
Minden egyes alkalmat átjárt az az alapvető felismerés, hogy amennyire személyes a hitünk, a keresztyén életünk, ugyanannyira közösségi is. Rájöttünk, hogy nem lehetünk keresztyének egymás nélkül, és hogy a közösségi lét milyen nagy gazdagságot rejt!
Kinek ajánlom? Annak, aki szeretné felfrissíteni az ellaposodott hitét. Annak, aki szeretné feltenni kérdéseit Istennek és Istenről – cenzúrázatlanul, pont úgy, ahogy a lelkéből feltör. annak, aki egyedül van, és befogadó közösséget keres. annak, aki elfáradt, és úgy érzi, hogy semmire sincs ideje ebben a rohanó világban.
Engem személyesen felrázott, felfrissített, nagyon világossá tett alapvető kérdéseket, lehámozta a keresztyén hitemről az idővel rárakódott fölösleges terhetek.
Nagyon megszerettem a csapatot!
Kovács Katus |
|
Utolsó módosítás: 2018.04.21 |
|
Hírek
|
|
„Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok … Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” - 1Kor 15, 16-17. 20.
Van-e feltámadás? - az első húsvét óta élesen hangzik a kérdés. Ezzel alaposan szembesülve jövök rá, hogy nem kell ugrani és csupán a szavak szintjén megválaszolni a kérdést. Sokkal többről van itt szó annál, mint hogy az emberlét végességéről valamilyen általános, steril vallásos elmélkedésbe bocsátkozzam. Ezen a ponton már a megüresedni látszó szokások sem segítenek. „Ámde” - és ezt állítom magam is! - Jézus Krisztus feltámadásának jelenidejű történése nem engedi meg, hogy úgy folytassam életemet, mint eddig. Tetsvérek! Ez egy új életforma! Nem vegetálásról, nem csupán a biológiai élet által diktált és többé-kevésbbé kényszeredetten megélt napokról van itt szó. És nem is világhírű elméletek, sopánkodások, politikai/gazdasági egyezmények, tiszavirág-filozófiák fogják megoldani a fájó emberi életnek ezer kínzó sebét, az ifjúság elhelyezkedését, az erdélyi reformátusok félelmetes fogyását, hanem egyes-egyedül a feltámadott Jézus Krisztus új életet adó ereje. Ő tesz képessé arra, hogy a másik/a másság elfogadása úgy történjen, hogy ne kelljen feladjam identitásom. Ő tesz képessé arra, hogy a gyűlöletből szeretetre, a békételenségből békességre támadjak föl. Ő tesz képessé áldozatvállalásra.
Dicsőség ezért Neki! Alleluja!
vp
HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR ISTENTISZTELETEINEK RENDJE – 2018.
Március 25.
Virágvasárnapi istentisztelet 10:00 órától
Március 26 - 31.
Bűnbánati istentiszteletek 18:00 órától
Március 30.
Nagypénteki istentisztelet 10:00 órától
Passió-istentisztelet 18:00 órától
Április 1., húsvét I. napja
Úrvacsorás istentisztelet 10:00 és 17:00 órától
A „Fébé” Otthonban 17:00 órától
Április 2., húsvét II. napja
Ünnepi istentisztelet 10:00 órától
Április 3., húsvét III. napja
Ünnepi istentisztelet 10:00 órától |
|
Utolsó módosítás: 2018.03.28 |
|
Foltvarró Kör
|
|
Gyülekezetünk Foltvarró Köre, február 23-án péntek este vendégül fogadta az Árva Bethlen Kata Alapítvány (Erdélyi Református Nőszövetség) munkatársképző tanfolyam szervezőit, és az ide beiratkozott tagjait.
Bemutattuk a gyülekezetünkben müködő Foltvarró Kör tevékenységét. Mivel ez a találkozó péntek estére volt betervezve, ezen a Családosok Bibliatanulmányozó csoport tagjai is részt vettek.
A közös éneklést követően a 2Móz 26, 31-33 bibliai szakaszt olvastuk fel: Isten népe életében a szent hajlék az önmagát kijelentő Isten jelenlétét hivatott kiábrázolni. A találkozás sátora ez, az ünnepi találkozásé, mely egyszersmind a megértés helye is. Nem mindegy, hogy miképpen “áll” a szent sátor és annak minden felszerelése, a legapróbb horgocskáig – formaigényes hely ez, tehát:
“ … ahogyan megmutattam neked a hegyen!” - szól az Úr. (25, 30) A kárpit, mely elválassza a szentélyt a szentek szentjétől “művészi módon” készült el. Nem “varrható össze” a bűn a bűnttől szabadult élettől.
Tavaszra várva, anyagkockákból egy tulipánt alkotó blokkot készítettünk. Kiprobáltuk a körkés, az incsesvágó tábla használatát is.
A Foltvarró Kör szeretettel várja az érdeklődőket minden szerdán 18:30-kor a tóközi templom alagsorába!
Deák Gyöngy
|
|
Utolsó módosítás: 2018.03.01 |
|
|
|
|
|
|
NAPI IGE |
|
"Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet." Zsolt 5,12b
|
|
|
Hírek |
|
2018 June 18
|
|
2018 May 16
|
|
2018 May 16
|
|
|
