Alkalmaink >> Béta Café >> Beszámolók
Gyászfeldolgozás Print

A BétaCafé alkalmán Írországból vendégeket fogadtunk: Tom és Wicki házaspár, akik a gyászfeldolgozás témakörében szóltak hozzánk, és bizonyságot tettek az ő nagy megpróbáltatásukról.

Tom és Wicki házaspár

Utolsó módosítás: 2017.03.30
 
Cipősdobozok Print

December 8-an este a Béta Café alkalom az ajándék-cipősdobozok készítésének helyszíne volt. Jó hangulatban, örömmel lehettünk együtt, s ezáltal tanulgathattuk az adás mikéntjét is.

Utolsó módosítás: 2015.12.18
 
Emberre várva Print

(János 5, 1-9)

A vakok, a sánták, a betegek várják, hogy Isten angyala felkavarja a vizet. Ünnep közeledik. Mi is várjuk, hogy hátha most is, adventben, felkavarodik a víz és hátha mi leszünk az elsők, akik belepünk?

A vízbe, csakis elsőként lehet belépni. A gyógyulást nem lehet úgy megkapni, hogy valahol elvegyülünk a tömegben és sodor magával a tömeg.Elő kell állni, annyira kell óhajtani, hogy a tömegből kitépve magunkat (lásd a világból, a megkötözöttségeinkből) egyenesen a vízbe masírozunk, mint forró, kánikulai menetelés után, amikor vizet látunk.

Adventi tömeg fekszik a tó partján, akinek csak akkor van esélye a gyógyulásra, ha van embere. Van-e emberem, aki előtt fel tudom vállalni betegségemet? Akitől nem szégyenlem azt kérni, hogy vigyél be, mert egyedül nem tudok?

Akinek nincs embere, nincs Istene, hangzik az intés!

Nehéz nekünk sebeinket megmutatni és nehéz nekünk segítséget kérni. Pedig mennyivel több esélyünk van a gyógyulásra, ha van emberünk. A víz, csak néhanapján kavarodik fel, mennyi ha kell ahhoz, hogy összejöjjön a gyógyulás?

A 38 éve várakozó ember már-már reménytelenül várja a víz felkavarodását. Nincs embere. De neki ennél több jutott, nem egy egyszerű ember lép oda hozzá, hanem az Ember (ecce Homo), és ilyenkor mar víz sem kell, nem kell lemosnom a bűneimet sem, mert Jézus már meg is mosott. Még úton van az apa, már megyógyult a fia ... még ki sem mondtam, meg sem fogalmaztam a bajomat és már meggyógyult az én testem-lelkem. Jézus egyszercsak odalép hozzám és megmos, meggyógyít, megszólít és int, hogy többé ne tegyem. Ez is fontos. Többé ne tedd újra azt, ami egyszer már annyira lenyomorította a lelked. Kerüljed azt.

Nekem tilos a sertődés, hangzik az emberi Lélek legmélyebb bugyrából a sóhajtás. A megbocsátásra vágyó ember nem engedheti magának azt, hogy újra megkötözzék a nyomoruság, sötétség erői. Akit Krisztus egyszer már felszabadított, meggyógyított, az nem fekszik vissza a nyoszolyájába, hanem felveszi és viszi magával. Viszi, felkiáltójelként, nem szabadul meg a nyoszolya terhétől, de a nyoszolya többé nem kötözi meg, hanem ő maga viszi a nyoszolyát, a keresztet, amelyet mindannyiuknak fel kell venni.

Adjon Isten ilyen adventet, amely már nem köthető ehhez a szűk három héthez, hanem olyen adventet, a mi az egész életünk. Adjon ilyen megszólíttatásokat, felállásokat, a bűn ilyen határozott visszautasítását a Jézus által már felszabadított szívből fakadóan.

Ámen.

Barabás Réka

Utolsó módosítás: 2015.12.19