Események >> Beszámoló
Élő közvetités
FŐMENÜ
VÍZIÓ
Isten országát örömmel építő nyitott közösség.
Ki olvas minket?
We have 1 guest online
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Beszámoló írás az evangelizációs hétről Print

Jézus – én – mi

 

Szarka Miklós budapesti református lelkész, családterapeuta Jézus – én – mi címmel tartott előadássorozatot a tóközi református templomban, a böjtfőt megelőző evangelizációs hét keretében.

A négy napot magába foglaló előadássorozat első alkalmát a böjt téma köré szerveződő igehirdetés képezte. Szarka Miklós a böjt fogalmát újszerű megvilágításban tárta a hallgatóság elé, felhívva a figyelmet arra, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember” (Mt. 4, 4.), majd kifejtette az önkéntes és a kényszerböjt jelentését, rámutatva arra, hogy a keresztény embernek mindkettőben része lehet. Az utóbbiról beszélhetünk abban az esetben, ha valamiről vagy valakiről, ami/aki életünk szerves részét képezte, le kell mondanunk. Nem mindegy azonban, hogy a böjtöt Jézussal vagy nélküle éljük meg – hangsúlyozta Szarka Miklós –, mert Jézussal a mennyiségi idő minőségi idővé válik, így maga a böjt is átértékelődik.

A további előadások keretében Szarka az egyénnek, valamint a közösségnek a Jézussal való kapcsolatáról értekezett. Arról a kettős védettségről beszélt, amelyben a keresztény embernek lehet része, ő ugyanis Krisztusban van, Krisztus pedig benne. Az előadó ezt a kettős védettséget, a János evangéliuma 15: 4–7-re hivatkozva a szőlőfürttel ábrázolta: ahogyan a szőlőszemek a levegőben vannak, és a szőlőszemekben levegő van, úgy „vagyok én Krisztusban és Krisztus bennem”. A Jézus és én témakört követően, a Jézus és mi című előadásban a házasságban élők kapcsolatáról, konfliktusairól, azok lehetséges megoldásairól, valamint a házastársak Jézushoz való viszonyáról beszélt. A hét utolsó előadásának központi motívumát a család képezte. Ennek keretében Szarka Miklós több nemzedék külön- és/vagy együttélésének problematikáját vázolta, Jézus és a családunk címmel.

Szarka Miklós, pár- és családterapeutai minőségben, az evangelizációs hét folyamán több alkalommal külön a fiatalokhoz címzett előadást is tartott a templom imatermében. Ezek alapgondolata a társkeresés volt. Az előadó részletesen kifejtette a társkeresés, az együtt járás, az együtt élés, valamint az egyedüllét előnyeit, hátrányait, nehézségeit és szépségeit, mindeközben folyamatosan az önismeret és az önértékelés fontosságát hangsúlyozva. Felsorolta mindazokat a szellemi értékeket, amelyeket a fiatalnak (és nem csak) magával kell vinnie egy kapcsolatba, majd a szerelem minőségét magyarázva a patológiás szerelem fogalmát tisztázta hallgatói előtt, és a boldogító szerelem gyümölcseit ecsetelte. Elmondása szerint a patológiás szerelmet minden esetben valamilyen hiány okozza, amelyet az érintett nem a megfelelő módon próbál kompenzálni, s ez értelemszerűen negatívan hat a kapcsolatra.

Szarka Miklós előadásai fiatalok, idősek, egyedülállók és kapcsolatban élők számára egyaránt építő jelleggel bírtak, hiszen az előadó olyan tanácsokkal, gondolatokkal látta el hallgatóságát, amelyekkel a keresztény ember, ha jól sáfárkodik, megváltoztathatja, jó irányba fordíthatja emberi kapcsolatait és nem utolsó sorban közelebb kerülhet Istenhez.

Nagyi Orsolya

 

Utolsó módosítás: 2012.03.02
 
Képes beszámoló az egyetemes imahét záró istentiszteletéről - 2012 Print

A magyarkéci református egyházközség lelkipásztora Mike Pál és a gyülekezet ifjai voltak vendégeink.

Az igehirdetés alap igéje:

 "A te kezedben van az erő és hatalom, a te
kezed tehet bárkit naggyá és erőssé." (1Krón 29,10-13)
Isten mindenhatósága, az erőtelenségben is megmutatkozó erő, gyülekezetté formál. Ennél a hatalomnál fogva vesszük büneinkre a bocsánatot, tapasztaljuk meg az új életben való járás örömét. Az egyetemes "ekklézsia" tagjait ma is ez az isteni hatalom formálja, fentartja és igazgatja.

Az egyetemes imahét záró istentiszteletén, gyülekezetünk közösségében megemlékeztünk Máté Gyuri bácsi és Nusi néni házasságkötésének 50. évfordulójáról.
Az egyetlen Szeretet az, Aki megtart, még akkor is, ha gyakran hullámvölgybe került életünk! - hangzott Gyuri bácsi bizonyságtételében. Életükre Isten gazdag áldását kívánjuk.


Utolsó módosítás: 2012.02.16
 
Puzzel-beszámoló az adventi csendeshétvégéről Print

"Fáradtan és zaklatottan érkeztem a csendes hétvégére. Jól esett, hogy befogadtatok, és még jobban, hogy a pihenés mellett lelki felüdülésben is részem lehetett. Nehéz kérdésemre adott választ az Úr a három nap alatt, és ez felszabadító érzéssel járt együtt. A testvéri közösség gyógyítólag hatott rám. Köszönöm, és várom a folytatást."

* * *

"Őszintén szembenézve magunkkal, be kell látnunk, hogy nagyon gyakran elrontunk dolgokat, még akkor is, amikor szolgalni akarunk, de nagyon nagy vigasztalas számunkra, hogy Jézus befedez. Nincsen senki, aki Nálánál jobban kiszolgáltatta volna magát érettünk és ugyancsak Ő az, aki mindannyiunknak szolgál és ha kell, a leggyöngédebben befedez."

Barabás Réka

* * *

A szombati előadás (Advent a szolgálatban a Máté 25,31-46) kapcsán: Azt kívánom, hogy tudjunk annyira közel lenni Istenhez, hogy ne érezzük magunkat nincstelennek, képtelennek arra, hogy másokra odafigyeljünk, a legkisebbek szolgálata hadd lehessen életünk fel sem tűnő, természetes része.

Hálás vagyok azért, hogy miközben a férjem a hétvége szervezésével foglalkozott, nem éreztem mellőzöttnek magunkat (a családot).

Hálás vagyok, hogy sok tóvidéki kisgyermeket név szerint megismerhettem, együtt játszhattam velük. Örülök, hogy Xénia, Kozma Erika ötletes, kedves programokat gondoltak ki a kicsiknek.

Áron nagyfiam összebarátkozott a gyülekezet fiataljaival – és sokat segített az apjának.

Finom volt az étel, jó volt az élményfürdőzés, a Paripa csárda vasárnapi menüje felséges volt. Jólesett a Lészai házaspárral való borozgatás, beszélgetés.

Rendkívül értékelendőnek tartom, hogy a különböző csoportok konkrét, szolgálati tervet dolgoztak ki, amit még az Adventben szeretnének megvalósítani.

Daray Erzsébet

* * *

"Én nem vagyok egy szolgáló alkat. Azonban, az igében azt olvassuk, hogy akik szolgálnak valahogy nem tudják, hogy ők szolgálnak ... hiszen azt kérdezik: mikor láttunk téged éhezni és enned adtunk volna? Mikor láttunk téged szomjazni és innod adtunk volna?..."

Megsemmisít az, ahogyan nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő [Jézus] az Istennel egyenlő, szolgai formát vett és eljött és szolgált. Nekünk.

 

* * *

A bibliai kijelentés szerint a jövő nem az, ami jön – ez ismeretlen előttünk. A jövő az, hogy valaki jön, az Isten Fia, Jézus Krisztus!

Bálám elé Isten áll! Sokáig úgy megyünk szembe Istennel, hogy nem tudjuk, hogy Ő az, Aki szembe jön velünk.

Visky Péter

* * *

Itt megtekinthető néháy fénykép is.

Utolsó módosítás: 2014.05.30
 
Családos tábor - 2011 augusztus 15-22 Print

Augusztus 15-22 között, a Lesi tó Máhánáim táborában, gyülekezetünk mintegy 41 tagja táborozott.
Fotóriport útján részesüljünk a családos-tábor hangulatából.

Utolsó módosítás: 2014.05.30
 
Székely evangélium (Gyülekezeti csendeshétvége) Print

2011 május 20-22 között csendeshétvégét szerveztünk a Szentegyháza (Vlahita, Hargita megye) melletti táborban. A meghirdetett lelki gyakorlaton gyülekezetünk 47 tagja vett részt. Ennek központi témája: Család - Közösség - Gyülekezet. Előadóinkat Székelyudvarhelyről hívtuk meg: Bálint Tibor és Zsófia tanárházaspár, Antalfy Gizella, Geréb Géza és Tünde házaspár, a RMM munkatársai.

A kolozsvár-tóközi gyülekezet nyitottságára vall, hogy a már hallott és megtapasztalt szász evangélium után (2009), kíváncsi és nyitott szívvel elutazott Székelyföldre, hogy ott, helyben nézzen utána annak, hogy mit mond a székelyek evangéliuma az alábbiakról:

csalad közösség gyülekezet

Kedves testvéreim, jó hírem van, a szászföldi tapasztalatokkal ellentétben, ahol  Schlattner lelkész atyánkfia vasárnaponként a halott szász testvéreknek prédikál, székelyföldön élő gyülekezetekkel talalálkoztunk és örvendező szívvel költöttük át a jólismert szöveget: NEM PORLAD…!

Bíborka lányom kíváncsian kérdezte kirándulásunk utolsó napján, hogy:

-          Mama! Végül jöttek azok a csángók, vagy székelyek, vagy mifélék és megmondták-e nekünk azt, amire kíváncsiak voltunk? Ugyanis Péter bácsi azt ígérte péntek este, hogy majd jönnek és megmondják, hogy mi is van ezzel az egész "gyülekezetesdi" mesével.

-          Voltak, drága, jöttek bizony és megmondták, amit akartak. Áldott legyen az Isten, hogy mondták és mi hallgathattuk őket, válaszoltam.

De lássuk csak hol, mikor, kik és kiknek:

A Hargita Keresztyén Táborban, 2011. 05. 20-22 között, Antalfy Gizike, Bálint Tibi és felesége Zsófi, Csiszér Balázs és felesége Ágnes, valamint vasárnap, az igehírdetéskor Geréb Géza beszéltek nekünk, a tóközi buszos, mozgó gyülekezethez.

Képek az hétvégéről megtekinthetők itt.

Íme néhány gondolat az előadásokból:

Utolsó módosítás: 2014.05.30
Read more...
 
Függőleges ifi konferencia Print

Itt található a Függőlegesen elmondott igehirdetés.

Valamint nehány beszámoló:

http://www.parokia.hu/hir/mutat/2297/

http://kolozsvar.info/19367/fuggoleges-konferencia-masodik-es-harmadik-nap

http://www.tirek.hu/hir/mutat/33070/

http://fuggoleges.ro/blog/

Az Exodus Rádió honlapján (az Arhívum oldalon) néhány hanganyag is található.

Utolsó módosítás: 2012.07.07
 
Látszat és/vagy valóság? Print

Rendkivüli színházi estének lehettünk részesei. Gyülekezetünk tagjaival együtt megtekintettük a   Kolozsvári Állami Magyar Színházban, Tompa Gábor rendezésében, a Visky András Alkoholisták című darabját.

 

Utolsó módosítás: 2011.05.13
Read more...
 
Határjárók - egy mesebeli határon túl és nemcsak Print

Németország. Drezda. Mellette egy kisváros, Radebeul, amely kitárta kapuit előttünk és befogadott úgy, mintha mindig is részesei lettünk volna. A piros kisbusz egy utolsót fordult, s máris a radebeuli templom előtt „landolt”. Mindenki csak bámult ki az ablakon, míg valaki kimondta a várva várt szót: MEGÉRKEZTÜNK!

A nagy izgalom letessékelt az immár otthonunkká és barátunkká vált kisbuszról. Az az érzés, hogy puha homokszemek feküdtek a talpaink alatt, melyeket be-be fújt a szél a cipőkbe, no meg aztán a pillanat, amikor ránéztünk a kedves és ismerős német arcokra, hát az, tisztelt olvasóim, felgyorsította szíveink lüktetését. Olyan nagyszerű volt! Ők ott voltak és mi ugyanott voltunk. Az álmunk így beteljesült és következhetett utópiánk folytatása. E sok pörgő és vidám érzelemváltás után az este lassan utolért minket és ideje volt nyugóvóra térni.

Másnap. A napsütötte utcán ballagunk végig a barátaimmal s nemsokára elérjük a templom kertjét. Bevonulunk egy óriási faajtón, kicsit késve igaz, de a reggeli áhítat minket is átölel. Ezt követően megtudjuk, hogy két napon keresztül festeni fogunk. Így hát kapartunk, meszeltünk, öntöttünk falakat, míg mások lakberendezési tárgyakat hordtak vagy épp főztek. Tudniillik itt fog megnyílni a Gemeindehaus (gyülekezeti ház). Mindannyian saját elképzelésünk szerint művészkedtünk a többméteres falakon, de ezt megelőzte a jó mókának vélt festékpróba a ruhadarabjainkon. Ideje volt ezután visszatérni a közössé vált területünkre: a templomhoz. Mindig ott találkoztunk. Egyike volt azoknak a határoknak, amit el kellett érni ahhoz, hogy a napot hasznosan töltsük.

Csak a mához tartozik az ámulatba ejtő sétánk az Elba folyó mentén. Városlátogatás, a gép kattanása, miközben mindenki mosolyog, egy léggömb felemelkedésének folyamata, a hatalmas császári birodalom áttekintése, piknikezés, életreszóló beszélgetések töltötték meg ezt a napot. Akár az Elba sodrása, mi is úgy sodródtunk az élményekben. Az „öregebbek” örömére a német csapat rendezett egy képekben való visszatekintést a Kolozsvár-Radebeul kapcsolatra. Azok arcai, akik ráismertek az évekkel ezelőtt készített képekre, különbnél különb kifejezést tükröztek. Ám maradjunk abban, hogy nekünk, kisebbeknek is megdöbbentő volt látni, hogy akkoriban a tóközi templom helyén csak egy kert állt, tele fákkal és zöld gyeppel.

Aki azt gondolja, hogy mi pihenésnek szántuk ezt a kiruccanást, erősen téved. Szerdától szombatig csak úgy feszültek izmaink a kenu evezői alatt. Vendégfogadóink bevezettek a kenuzás technikájába, az emberkék csapatokat alkottak, kiválasztottak egy számukra kedves csónakot, és az 55 km hossz lassan fogyni kezdett. Vizen élni három napig jól szól, viszont túl is élni azt, az már kérdéses. Vélemények, mint a felhők. De nekünk sikerült. Lassan, de biztosan nekivágtunk. Egyesek számára unalmassá vált csak úgy egyszerűen evezni, így kalózok módjára elkaptak egy-egy csónakot, összepriccolták a benne ülőket. Sőt, ha nagy volt a lázadó kedvük, csónak nélkül hagyták a szegény utasokat. Akadt, aki visszatámadt, akadt, aki elnézte, de egyszer mindenki kifárad. Ilyenkor jó volt a természetben sütött ételt belakmározni, játszani, énekelni, erősíteni a kapcsolatokat, sátrakat felhúzni, örülni és álmélkodni, hogy micsoda napunk volt. Mennyi minden történt velünk! A víz így vált testünkké. Ha most valaki megkérdezi, hogy te, Anita, milyen is volt Németországban?, mindig azt sugallja a bensőm: vizes. Vizes volt. Legnagyobb diadalainkat akkor arattuk, mikor elkapott a zápor a semmi közepén vagy épp a tűző nap égetett le a végtelennek tűnő vizeken. Fura volt, hogy hamarosan újra a templomhoz térünk vissza, ezért ameddig csak lehetett, őrizgettük a vízcseppeket testünkön. Nem mondhatom, hogy sírás közepette hagytuk ott a vizeket, csónakokat, evezőket, az erdők melletti szálláshelyeinket. Nem, nem hagytuk ott őket búval, mert ottlétünk beforrt a vidékbe és az emlék,hogy egyszer itt jártunk, nem múlik el soha.

Az istentisztelet után a templom kertjében a hársfa alatt közösen megbeszéltük a történteket, aztán meglátogattuk a toronyházat és megmásztuk a tornyot. Olyan magasan voltunk, hogy az már szédítőnek bizonyult. Vicces volt leintegetni egy kis pontnak az icipici padon. Az késztetett örömteli nevetésre, ha a kis pont lelkesedéssel visszaintett.

Indulásunk előtti nap vendégfogadóink még egy utolsó megpróbáltatásban részesítettek minket. Felosztottak két csoportra és felváltva hajtottuk végre a logikai játékot négy kötél segítségével, valamint a sziklamászást. Miközben másztunk és felértünk a tetőre, ismeretlen érzések kerítettek hatalmukba.

A búcsúesten körben álltunk, egymást fürkésztük és nem hittük, hogy kész. Vége. Ennyi volt. Sorban megöleltük egymást, szomorú-kedves szavakat morzsolgattunk egymásnak. Meglepetésként még egy kreatív képet kellett elkészíteni. A keret a német és magyar csapatot zárta be téglalapjába.

A határok eltűntek. Rájöttünk, mekkora hatalommal rendelkezünk, 80 kéz összefog és pillanatot teremt. Akár a kék szitakötők, melyeknek milliónyi példányával találkoztunk a mocsaras területeken, úgy szálltunk mi is haza. Köszönjük hát a szívélyes fogadtatást német és magyar részről egyaránt, a napokat, melyek soha nem teltek el unalommal, az együttlétet, s azt, hogy a barátságuk a lehetetlent is felülmúlta. Legfőképpen Istennek tartozunk hálával, amiért az Ő vize tartott és tart minket életben.

 

 Bán Anita

Utolsó módosítás: 2009.10.19
 
Mire valók nékünk ezek a kövek? Print

CSENDESHÉTVÉGE - 2009

 

Péntek

Szombat

Vasárnap

8:00

 

Reggeli

Reggeli

9:30

 

Dicsőités

Téma II – Bántó Sz. Csilla

Az építés külső és belső ellenségei (Neh 3-5)

(Párhuzamosan gyerek – és ifi program)

9:00 Indulás: Berethalom

BERETHALOM

11:30

12:45

 

SEGESVÁR: Várlátogatás

 

VERESMART (ROTBERG):

Istentisztelet – E. Schlattner

 

 

 

 

13:30

 

Ebéd

14:00 Ebed: grillezés

14:30

 

FEHÉREGYHÁZA:

- Petőfi emlékmű

- Unitárius templom

 

 

 

 

 

 

 

16:00 SZEBEN

15:00

17:00

18:00

Indulás

 

Szabad

Vacsora

 

18:30

19:30

Érkezés: SEGESVÁR

Vacsora

Téma III. – Visky Péter

Az örvendezéshez vezető út (Neh 8)

Segesvári Ref. Gyülekezet

 

20:30

Téma I. – Daray Erzsébet

A szabadítás embere (Neh 1-2)

(Párhuzamosan gyerek- és ifi) program)

Találkozás a helyi gyülekezettel

 

KOLOZSVÁR

 

 

Sehr geehrter Herr Schlattner,

seit unsere schoene Reise nach Rotberg ich denke oft an die dort
durhcgeführte Gespräche. Es war fuer unsere ganze Gemeinde eine echte
Erlebniss ... Peter Visky hat einen Artikel in "Szabadsag"
geschrieben, unter anderem ueber diese unangenehme Wahlgeschichte.
Gott sei Dank, wir haben diese ganze Geschichte vergessen und
geblieben sind nur die schoene, interessante Erlebnisse.

Wir bedanken uns noch ein Mal für Ihre Gastfreundschaft und die Ermutigung!

Mit freundlichen Gruessen aus Klausenburg:
Réka Barabás

Liebe, liebe Reka: welch Freude am Montag Morgen;
Gott behüte Sie und die Ihren, 49 gute Engel über Ihnen, um Sie,
EgSch


PS:
Des Visky-Vaters biblische Meditationen zu jedem Tag des Jahres lese
ich immer wieder mit Gewinn und nachdenklich - auf rumänisch!
Anbei 4 Gedichte zu Siebenbürgen, fürs Gemüt; und mein
Gefängnisbericht, peu a peu zu lesen. Nochmals,  liebe Grüße, mir wird
das Herz warm, wenn ich an Sie und die Ihren denke, und Freude berührt
mein Gemüt über den Tag mit Ihrere Kirchengemeinde. Nicht ein
Papierschnitzelblieb zurück. Als ob sie  nicht in Kirche und Park
gewesen wären. Esz a magyarak!

Utolsó módosítás: 2014.02.03
 
Felvidéki látogatás Print

A megtérés megtart, a megkeményedés elveszít


“Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet…
Olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas
kezében…
De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor
én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá.” (Jer 18, 2.8)

Kedves Barátaim !
A templomunk kórusával, a felvidéki (Szlovákia) Abaújszinán jártunk, az ottani gyülekezet meghívására.
Kedves emberekkel talákoztam, akik minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Ezzel az alkalommal meglátogattuk a kassai református gyülekezetet is.
Abba a reményben, hogy az énekkarunkból még valaki bemutatja a megtett útvonalat, én inkább arról szeretnék írni, hogy hogyan éltem meg a kassai református templomban, a gyülekezet lelkipásztora által elmondottakat.

Kassa városát 1619 szeptember 5-én Bethlen Gábor foglalta el. 1644 –ben itt kiáltják ki a rendek I. Rákóczi Györgyöt Magyarország fejedelmévé. Ugyan ebben az évben alakul meg a Kassai Református Egyházközség.
A mai adatok szerint Kassa 236 093 lakosából 8 940 magyar (3,8%). Ebből 6 000 szlovák és magyar református van nyilvántartva. A magyar nyelvű vasárnapi istentiszteletekre csaknem háromszázan járnak, míg a szlovák nyelvű istentiszteletek látogatottságá egyre inkább nő.
A magyarok lassan asszimilálódnak. A vegyesházasságokból született gyerekek nagyon kevés százaléka beszéli még a magyar nyelvet. A szlovák reformátusoknak nincs saját templomuk, s egyelőre nincs is kilátás arra, hogy képesek lennének egy újnak a megépítésére. Minden vasárnap, a magyar reformátusokkal felváltva tartják az istentiszteleteket.
A feszültségek mindennaposak. Például egy szlovák református istentisztelet televiziós közvetítése alkalmával, a szószéken levő magyar feliratot is le szerették vonla takarni.
Ezeket hallva, bennem összezavarodtak a gondolatok!
Az egy templomban hitüket élni akaró gyülekezeti tagok, legyenek azok magyarok és szlovákok, nem egy Istenhez fordulnak kegyelemért, irgalomért, áldásért?!
Vajon én, a kissebbségben élő, hogyan ülnék egy olyan templom padjában, ha tudom, hogy a helyemet egy többségben élő, más nyelvet beszélő atyafival kell megosszam?
Vajon hogyan lehet anyanyelven hirdetni és hallgatni az Igét, akkor amikor még az utcán sem tanácsos magyar nyelven megszólalni?
Mi, erdélyi kisebbségiek, akik magyar anyanyelvű reformárus gyülekezetekben éljük hitéletünket, milyen jövő elé nézünk? Van-e küldetés tudatunk a többségben élők felé? Vagy netalán a gettósodásban látjuk megmaradásunk garanciáját? Egyáltalán, hogyan lehetne úgy odafordulni a más nyelvet beszélő felé, anélkül, hogy megválnék saját gyökereimtől?

A sok bizonytalanságaim mellett, egyben bizonyos vagyok: az ember megtartatására nem adatott más evangélium a Jézus Krisztus evangéliumán kívül.
Jövel egymást befogadó Szentlélek!

Deák Gyöngyi, presbiter


A felvidéki Abaújszínai gyülekezetben tett látogatás


Gyülekezetünk kórusa, okt. 10-én reggel, utnak indult az abaújszinai (Szlovákia) gyülekezet meghivásának eleget téve.
Mondanom sem kell, hogy az utazás nagyon kellemes volt, a buszon mindig olyan jó hangulat alakul ki. Persze, Kozma Dávidnak is nagy szerepe volt ebben, vicceket olvasott nekünk, na meg besegített a soförbácsinak a GPS –ével, hogy el ne tévedjünk. Az éneklés sem maradt el, a kánonok jobban mentek mint a korusprobákon.
Első megállónk Nyiregyházán volt. Egy katolikus templomba mentünk be, (csak az volt nyitva), az evengélikust csak kivülről fényképezhettük. Egy nagyon kedves alkalmazott bemutatta a 104 éves templomuk történetét, még ajándékot is kaptunk, 3 könyvet.
Egy órai pihenő után tovább indultunk a GPS-re bizva magunkat – aki ugy látszik nagyon szerette a természetet, mert a helyes utról letérve (letévedve), egy nagy erdőn keresztül vezetett. Na de nem vesztünk el, valahogy csak kiértünk a főutra, és a megbeszélt időpontban már ott is voltunk Abaujszinán, a vendégfogadó gyülekezetnél. Géresi Róbert lelkipásztor a vendégfogadó családok képviselőivel nagy szeretettel fogadtak.
Megtörtént a gazdákhoz való beosztás, mindenki ment a saját utjára (mármint a gazdák utjára) és a finom vacsora mellett ismerkedhettünk. Másnap reggel mindenki pozitiv élménnyel szállt fel a buszra, indultunk Kassára. 236000 lakosú város - a 2001 -es felmérések szerint - ebből 8940-en vallották magukat magyarnak. A református gyülekezet 1644-ben alakult, templomjukat többször elvették, majd visszaadták. A mostanit 1811-ben szentelték fel, fegyvertárból alakitották templommá. Jelenleg 6000 ember vallja magát reformátusnak, ebből 800 magyar ajkú, a többi szlovák. Hatalmas a nyelvi beolvadás. Nagyon találóan elhangzott az ige „ nem azé aki akarja, nem azé aki fut, hanem a könyörűlő Istené”
Következő megállónk a Rákócziak kriptája volt. 1906 -ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a Szent Erzsébet dóm kriptájába.
Egy órányi szabadidő után már ujra a buszban voltunk, indultunk a Krasznahorka „büszke várát” megnézni, ami kb. 70 km-re van Kassától. Egy furcsán magyrul beszélő idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a vár 3 részben épült, 3 tulajdonos ideje alatt. Az elsők a Máriássyak, utanuk a Bebekek és az Andrássyak voltak. A vár kápolnájában most is tartanak orgonakoncerteket, esküvőket, keresztelőket. Érdekessége az, hogy mindezeket egy üvegkoporsóban nyugvó múmia társaságában.
Visszautunkban a csécsi református templomot látogattuk meg. Csak 100 lelkes gyülekezet. Kevesen vannak, de nagyon lelekesek, nekifogtak a templom felujításának.
Estére értünk vissza házigazdáinkhoz, persze egy kórusproba után.
Vasárnap reggel korán keltünk. Két templomban énekeltünk, előszőr Miglécen egy kis gyülekezet közösségében, azután pedig Abaújszinán.
Érdekes, ahogy belép az ember a templomba, nagy feliratú kérdés fogadja: „Tudjátok-e hogy a ti testetek a szentlélek temploma?” Vajon tudjuk-e? Ugye, hogy egy kicsit „másképp” élnénk ha mindig tudatunkba lenne ez a dolog? A következő kérdés már a prédikációból hangzott: „Kicsoda idvezülhet tehát?” (Mk 10, 26) Vajon ki? Az erdélyiek, a felvidékiek? „Semmikáppen nem” hangzik a válasz. Na de nem akarom elismételni a prédikációt, majd megkérjük Visky Péter lelkészünket, mert ő hirdette az igét mind a két gyülekezetben. Csupán egy biztató mondat hangozzék a felvetett kérdésre: „Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél, mert az Istennél minden lehetséges”.
Prédikáció után megpróbáltunk a lehető legjobban énekelni. Mondanom sem kell, hogy Maneszes Marci volt a csapatunk fénypontja. Nem maradt el a Bántó Erzsike szavalása sem. Tudni kell, hogy Erzsike minden kiszállásunkkor, szép verseket szaval.
Egy kiadós vasárnapi ebéd után következett a búcsúzkodás és a hazaindulés. Hazafelé sem volt ám unalmas az ut.
Akarom hinni, hogy ez a kiszállásunk nem volt hiábavaló.
Az abaújszinai templom falára nagy betükkel fel van írva: „Egyedűl az Istené a dicsőség” Így igaz. Ámen

Szekeres Marika

Utolsó módosítás: 2014.02.03
 
Vekeri Tó Print

Augusztus 11-én buszra ültünk és úti célunk Magyarország, Vekeri-tó. Egyeseknek újdonság, másoknak már megszokott helyiség volt.
    Érkezésünk után ismerkedtünk a táborhellyel és az ottlévő emberekkel. A táborhely nagyon otthonias volt, a park, a tó, a focipálya, röpipálya, a konferenciaterem mindenkinek tetszett, de különösen a kis medence, más szóval "piscina" kötötte le mindenkinek a figyelmét.
    A program előre meg volt szervezve, játékok is voltak, csoportmunka, szabadidő minden nap. Az étel nagyon finom volt, senki sem maradt éhesen.
    Napközben, a beszélgetések alatt, érdekes és új dolgokat tanulhattunk meg Istenről, énekeltünk 4 nyelven is, gondolom, ez mindenkinek nagyon tetszett. Sokan felfigyelhettünk arra, hogy a táborhelyen volt néhány táblácska, amelyen a DORCAS szócska állt. Megtudhattuk azt, hogy ez a szócska egy egyesület neve, amely a hajléktalan, szegény, árva és idős emberken segít. Szerintem ez nagyon szép gesztus, mivel mindenkinek szüksége van egy kéznyújtásra.
    Ezen kivül Debrecenben is voltunk várost látogatni, egy érdekes játék formájában. Naponta néhányszor fürödtünk a "piscina"-ban, ahol a víz erősen klóros volt, de nagyon jól ereztük magunkat.
    Az esti programot élveztük a legjobban, ugyanis beszélgetés után érdekes játékokat játszodtunk a szabadban és filmeket néztünk.
    Lefekvés elött a tiszteletes urak egy "fiú vadászatot" hajtottak végre, ugyanis a fiatalemberek "álmatlanság" miatt átlátogattak a lányokhoz, ennek következtében másnap reggel a fejünkkel a tálban reggeliztünk.
    Néhányszor a Tóközi ifi a "fekete bárányok" szavakkal volt megjelölve, pedig mi csak EGY KICSIT JOBBAN ereztük magunkat mint a többiek. Tévedtünk is néhányszor, belátjuk, de tévedni emberi dolog. Ennek ellenére minden jól végződött.
    Augusztus 14-én indulnunk kellett vissza kedves városunkba. Elhagyva a táborhelyet újra elmentünk Debrecenbe, az Élményfürdőre, ahol, bár keveset ültünk de felejthetetlen élmény volt.
    Nagyon jól éreztük magunkat ebben a táborban, Istennek köszönhetően sokan voltunk, de remeljük jövőre többen leszünk.

(Kun Tünde Orsolya)

 
«  Start  Prev  1  2  3  4  5  6  Next  End  »

Page 5 of 6
NAPI IGE
"Tartsátok meg parancsolataimat és éljetek azok szerint. Én vagyok az Úr." 3Moz 22,31
Hírek

2020 April 10
2020 January 10
2019 December 13
TÓKÖZHÍR
Újdonságok