Események >> Beszámoló
Élő közvetités
FŐMENÜ
VÍZIÓ
Isten országát örömmel építő nyitott közösség.
Ki olvas minket?
We have 5 guests online
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Radebeul-Lutherkirche betöltötte a 125. életévét Print

Testvérgyülekezetünk, Radebeul Lutherkirche július első hetében születésnapját ünnepelte. Az egy héten át tartó ünepségen gyülekezetünket egy 17 fős csapat képviselte.

Első benyomásom az volt, mintha egy hangyabolyba csöppentem volna! Házigazdáink sürögtek- forogtak. Minden ízében összeforrt csapat benyomását keltették. Az ünnepi programok német óra szerint zökkenőmentesen pörögtek – s mi élvezettel engedtük magunkat általuk sodortatni.

Életemben először vettem részt orgona - és kórus koncerten. Felemelő élményben lehetett részem.

Másnap megfuttattak bennünket a Szászország-Svájc nemzeti parkerdőben, ahol bizony néha négykézláb tettük meg a meredek utat. Azonban, az útvonal végén fennséges táj tárult szemeink elé.

Wittenbergben, a reformáció városában az ifjabb Cranach festmenyeit eredetiben láthattuk. Luther házában voltak kiállitva. Maga a fejedelem ajándékozta a reformátornak. Ebben a városban töltötte élete legnagyobb részét, eleinte mint szerzetes, majd pedig mint férj és családapa.

Az egyházmegújító gondolatainak itt adott hangot, itt okította a szerte Európából hozzá érkező tanítványokat, és írta nagyhatású könyveit. Mikor egyik rendi elöljárója látta, hogy milyen buzgón tanulmányozza a Szentírást, így szólt rá: "Ejnye, ejnye Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő!" - s ez be is következett 1517 október 31 -én.

Wartburg várában, kényszerű fogsága idején kezdett bele Luther az Újszövetség fordításába, mely 1522-ben jelent meg nyomtatásban. Az Ószövetség fordítása 1534-ben jelent meg. Luther német Bibliája új lendületet adott a nemzeti nyelvű bibliafordításoknak, és a német irodalmi nyelv kialakítására is hatott.

Meglátogattuk a reformáció templomát is, melynek oltárát Cranach oltári képe diszíti. A szószék Luther prédikációinak színtere, a falak tanúskodnak az első német nyelvű misékről is, s így lényegében a reformáció anyatemplomának is nevezhetjük.

Városnéző túránkat a vártemplomnál fejeztük be, mely épp felújítás alatt állt. A híres kaput, melyre Luther annak idején kiszegezte 95 pontból álló protestálását, állványok, hálók és festékesdobozok vették körbe – a templom renoválás alatt áll.

Drezda városának látogatása kánikulában: a macskakövezettel burkolt utcácskák ontották magukból a forróságot. Ami nagy hatással volt rám az a város központját uraló Frauenkirche. Igazi memento-ként tekint a turistákra. Álmélkodtam azon, hogy a második világháború borzalmai mennyire elevenen élnek a németek öntudatában.

A radebeuli Lutherkirche prezsbitereivel is megismerkedhettünk.

Egy variet műsor keretében, mi a tóköziek a csárdásunkkal álltunk elő. Annak bemutatása után felkértük házigazdáinkat is, hogy velünk együtt ropják a táncot – bizony, alaposan megtáncoltattuk őket. Meglepett, hogy mennyire ismerik a társasági táncokat, a bulin fantasztikus érzés volt velük együtt keringőzni.

Az ünnepi hét a vasárnap délutáni istentisztelettel zárult, amit a házigazdákkal együtt egy közös piknik követett a radebeuli szőlősdomb tetején.

Köszönöm Istennek ezt a lehetőséget. Jó volt ezen a hosszú úton utazótársaimmal, gyülekezetünk tagjaival még jobban megismerkedni. Végül, de nem utolsó sorban, fordítóinknak is hálásak vagyunk: Kozma Andras tiszteletesnek és Kozma Annának.

Tóbiás Enikő

Képesbeszámoló:


 

Utolsó módosítás: 2015.07.23
 
Ifjúházasok tábora: Bucsin, 2015 júl. 2-5. Print

Az Elköteleződés témakörében, szülők és gyermekek, egy hosszú hétvégét töltöttünk el együtt.

Miből táplálkozik a házaspárok egymás iránti elköteleződése? Milyen haszonnal jár az, ha elköteleződtünk egymás felé?

Tanúskodjanak a fotók az egymással eltöltött idő hangulatáról.

Utolsó módosítás: 2015.07.23
 
Pünkösdi koncert a Sömá együttessel Print

a koncert visszajátszása

Utolsó módosítás: 2015.05.29
 
Az igazi kihívas most kezdődik Print

Ferenczi Melinda vagyok és férjemmel, Attilával együtt, ez év elejétől részt vettünk az AlphaKlub asztalibeszelgetésein.

Ebben a rohanó világban szinte lehetetlennek tünt, hogy 10 héten keresztül jelen legyünk heti egy alkalommal az asztali beszélgetéseken, de ugyanakkor éreztem, hogy ezt a lehetőséget nem kell elszalasztani.

A csütörtök esténként közösen megbeszélt témák ismerősek voltak számomra, azonban a csoport tagjai személyes megnyilatkozásai által jobban megértettem: kicsoda Jézus? Miért halt meg Jézus? Miért és hogyan olvassam a Bibliát? Miért és hogyan imadkozzam?

Felfedeztem mennyire aktuális Isten szava, és mennyire hasznos lehet számomra, ha megfelelően értelmezem és megélem.

Mindezekről nagyon lazán el tudtunk beszelgetni, egy családias légkörben, jó hangulatban, kedves barátok között.

Az igazi kihívas viszont most kezdődik és abból áll, hogy mind azt, amit itt tapasztaltunk tovább folytassuk hétköznapjainkban.

Mivel nem csak a testet kell ápolni/táplálni, hanem a lelket is, tiszta szívvel ajánlom az AlphaKlubot mindenkinek, mint egy szellemi terápiát.

Nagyon hállásak vagyunk, hogy ezen a sorozaton részt vehettünk!

Ferenczi Melinda

Utolsó módosítás: 2015.05.19
 
CARAVAGGIO TERMINAL Print

Rendező: Robert Woodruff (USA)

Szöveg, dramaturgia: Visky András

Caravaggio: “… a rangot megveti, nem lesz belőle aranyláncos akadémikus például, holott az akadémikusok, akik közül többen a legádázabb ellenségei is voltak, fogcsikorgatva elismerik, hogy a késő reneszánsz és a kora barokk legnagyobb tehetségével van dolguk. Egy kényelmetlen ember, akinek a szentség kiáradásáról talán a legmélyebb tapasztalatai voltak a nyugati kultúrában ...” (VA)

Január 19 -én, hétfő este sikerült együtt megnézni, majd ezt követően a színház studiótermében, “azon melegében” közösen megbeszélni a “Caravaggio Terminál” című színházi előadást. A beszélgetés meghívottai: Kocziszky Éva (Budapest), Láng Zsolt (Marosvásárhely), Berszán István (Kolozsvár). A házigazda szerepét Visky András, a színdarab szerzője vállalta magára.

Reflexiók:

Visky András azt kívánta, a tegnap esti előadás végén, hogy az éjjel ne aludjunk, elmélkedjünk a látottak és hallottak felett.
Én ezt meg is tettem.

Olyan nagy öröm van a szívemben, azért is, hogy együtt - bétásokkal és nemcsak - ott lehettünk az előadáson, de főleg azért, hogy másodjára láttam az előadást, és azt együtt megbeszélve, sokkal többet megértettem - vagy csak úgy gondolom!? -, de az is lehet, hogy egy új dolog született meg a szívemben.

Láng Zsolt által elmondott gondolat is a szívemből szólt, hogy ti. a nézőkben történik meg a csoda, amikor elfeledkezek magamról és érzem, hogy ez én vagyok, rólam szól, én játszom a „szerepet”.

Jó volt a meghívottakkal a beszélgetés, mert kikristályosodott bennem az, hogy én másképp látok dolgokat.
Kocziszky Éva emlegette, hogy neki a halál jutott eszébe a sok fekete szárnyú angyalok láttán, meg hogy nem érezte az élettel való harcot.

DE bizony én pedig azt is éreztem, hogy ott volt a Lélek keresése is! Sokat foglakoznak azzal, hogy a test olyan erőtlen, üres a Lélek nélkül – nagyon tetszett, amikor a tüdőről volt szó, fantasztikus felismerés volt az, hogy a tüdő formája az angyalszárnyához hasonlítható!

Csodálatosan hatott rám az, amikor Caravaggio becsukott szemmel elképzeli a modelljeit, festményeinek részleteit.
Itt érzem én a "meztelenséget", amikor képes egy ember ilyen szinten kiüresedni önmagától.

Értitek-e azt, amit mondok? Amikor már nem úgy élünk, hogy önmagunkat és a mellettünk élőket alakoskodásainkkal folyton-folyvást becsapjuk … Kedveseim ez nem az élet?!

Fizikailag lemeztelenedve?! - engem, személyszerint, zavarba hozott volna, vagy elvonta volna a figyelmemet a lényegről. Ahogyan András mondta, tényleg azzal van tele a sajtó, tv, a média.

Nem utolsó sorban a Berszán István gondolata is nagyon felemelő volt, amikor én akarom megmenteni Istent, amikor magamon kívül keresem a „művészt”. Köszönöm Nektek!

(Azzal a jelenettel nem tudtam, mit kezdeni, amikor Carvaggio a lány hátán tetovál, operál …?) A lábak, h miért voltak feketék ... csak sejtem.

Isten áldjon, és kívánok sok ilyen drága felismerést: ” A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy, így van mindenki, aki Lélektől született.” (Ján.3, 8) Gyöngyi

Kedves Gyöngyi,

nagyon köszönöm gondolataid nyilt bevállalását.

Rám is nagy hatással volt az azon melegében történt megbeszéléssel egybekapcsolt előadás. Engem különösképpen a "szent terek" sterilitása foglalkoztatott/tat: az az állapot ez, amikor annyira "jó" embernek tudom magam, vallásos tézisekkel alaposan fölvértezve, hogy úgy igazán nem kívánom az evangéliumot. Pedig a "szent tér" belakása a "mocskos lábuak" számára adatott, és folyamatosan adatik. Micsoda frenetikus örvendezést lehetne átélni - egy másik hasonló gondolat mentén - a "pestis" feletti győzelem megtapasztalóiként! Márpedig a gyülekezet most is - ld. a szakirodalmat: Biblia - a "pestis" feletti győzelem ünneplők közössége. Péter

Gyöngyi drága! Milyen vagány, hogy ilyen bátor és őszinte vagy! És vetted a fáradtságot leírni a gondolataidat. Én, személy szerint nagyon örülök és köszönöm! Nekem fantasztikus élmény volt, hogy előttem, mellettem, hátam mögött éreztem a bétát :-)))) Ezért is vállaltam be már harmadjára az előadást, - mindig más egy kicsit! Hiszem, hogy a színpadra is jutott a sugárzásból. Shalom! Réka

Kedves Gyöngyi! Kedves Gyülekezet!

Köszönöm a figyelmes és szeretetteljes szervezést, valamint mindenkinek a csendes és intenzív jelenlétét.

Nagyon sokat jelent a színészeknek, talán érzitek ezt, hogy egy kolozsvári református gyülekezet tagjai számára fontos a munkájuk - ez bizony önmagában is a szeretet bizonyságtétele részetekről.

Igazán hálás vagyok nektek mindannyiótoknak, hogy eljöttetek és megnéztétek ezt a nagyon is nehéz, egyáltalán nem szórakoztató darabot, amelynek a megírása, majd a próbái során talán a legmesszebb mentem el a hitre és megváltásra való szorultságunk nyilvános beismerésében.

Megéltem azt, amivel minden bizonnyal az első keresztények, és azóta minden hívő ember szembesül: az evangélium centrumában a feltámadás üzenete van, ennek a személyes hite, komolysága és boldogsága tesz bennünket teljesen emberré és Krisztus tanítványaivá.

Ha volna igazán bátorságom, akkor a legközelebbi darabomat Pál apostolról írnám: tulajdonképpen kizárólag a tövisről, erről a titokzatos, nagyon személyes, finom szemérmességgel emlegetett teherről, amit a testében hordoz, és amitől Isten soha nem szabadította meg őt... De a bátorsághoz testvérek kellenek, ezek a tegnap esti tekintetetek, amelyek Krisztus valóságos testére emlékeztetnek engem.

Isten áldjon és őrizzen benneteket!

Kisebb, most éppen nagyon hálás testvéretek:

András

Utolsó módosítás: 2015.01.22
 
Adventi Zenés Istentisztelet Print

Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.
Advent 3. vasárnapján az Adventi Zenés Istentisztelet 18. kiadását értük meg. A Sömá zeneegyüttes és a gyülekezetünk énekkarának közreműködésével, a gyülekezetünk közösségében az együtténeklés fölszabadító élményét tapasztaltuk meg.
A vasárnapi iskolás gyermekek éneke alatt, az adventi koszorun meggyúlt a 3. gyertya is.
Ekkor történt az első éves konfirmandusok bemutatkozása is.
A szánkba adott "új ének" folyamatosan Isten szabadítását énekli. Énekeljetek új éneket az Urnak.

Adventi Zenés Istentisztelet

 

 

Az adventi koszorun már a 3. gyertya is világit.

 

 

A vasárnapi iskolás gyermekekkel közösen énekeltük a "Kis telefonom van nekem" kezdetű éneket.

 

 

Gyülekezetünk énekkara hangszerek kíséretében a D. Buxtehude: Most zendülj énekszó című éneket énekelte.

 

 

Az elsőéves konfirmandusok a gyülekezet előtt mutatkoztak be.

 

 

Adventi vásár és szeretetvendégség

Utolsó módosítás: 2015.01.22
 
Alpha Csendeshétvége 2014 őszén Print

A tóközi gyülekezetnek még egészen friss tagja vagyok, mégis túl egy Alpha Klubos beszélgetéssorozaton, valamint a kapcsolódó családos Csendes Hétvégén.

Ami nagyszerű volt, mert egyszerű volt. Nemes, igazán derűs és fuvallatokkal teli. Azt hiszem, kivétel nélkül mindannyian éreztük azt, hogy "A  szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását de nem tudod honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született." Jn 3, 8

Játék is volt, kettő. Mindkettő emlékezetes élményként raktározódott el bennem. Az egyik játék lehetőséget kínált arra, hogy a csoportban megmutatkozzék az összetartó, támogató erő, hogy felfigyeljünk, a közösség tükör is számunkra, amelyben megpillanthatjuk esendőségünket és ugyanabban a percben megérezhetjük: a problémáinkat Isten mellett bátran rábízhatjuk a közösségre is, így válnak azok esetlegessé, megoldhatóvá vagy mulandóvá. Ezzel szemben a másik játék, ami eredetileg egy kis vidám önismereti gyakorlat volt,  az én figyelmemet arra is felhívta, hogy bár valamilyen módon mindenki illeszkedik a közösségbe, az egyéni különbözőségek teljes mivoltukban érvényre jutnak. Hát ettől éreztem én olyan emberinek, olyan valóságosnak a jelenlétünket. A Lélek jelenlétét.

Lázár Andrea

Fotóbeszámoló

Utolsó módosítás: 2014.12.09
 
Jubileumi napok - képes beszámoló Print

"Így szól az Úr: ... milyen házat akartok építeni nekem és milyen helyen kellene tartózkodnom?" (És 66, 1-2)
Igét hirdetett Christof Heinze lelkipásztor (Radebeul)

 

 

A kőből épített templom nem Istennek kell, hanem nekünk embereknek.
De miért?
A praktikus célon túl, mely az egybegyülekezést szolgálja, a felebarát felé történő küldetésünkben erősít meg.

 

 

Halmen Eszter karmester irányításával, gyülekezetünk énekkara a "Jöjj mondjunk hálaszót" énekelte.

 

 

A 15 éves születésnapját ünneplő Tóvidéki Református Óvoda gyermekei együtt a vasárnapiskolás gyermekekkel a gyülekezetet a "Kis telefonom van nekem, két összetett kezem" című énekre tanították meg. Ezt követően, bibliajelzőt osztottak ki ajándékképpen, melyen a 20 éves templomunk látható.

 

 

Együtt imádkoztunk azért, hogy gyülekezetünk a két lábon járó templomokkal gyarapodjon, az idősgondozás számára a nagy otthon épülhessen meg, és óvodás gyermekeink nevelőikkel együtt, nap mint nap Isten gondviselését tapasztalhassák meg.

 

 

Az ünneplő gyülekezet nagy örömmel fogadta a SÖMÁ zeneegyüttes bejelentését: zeneszolgálatával rendszeresen jelen kíván lenni a gyülekezet életében.

 

 

Szeretetvendégség.

 

 

A Fébé Idősgondozó Otthon a 10. születésnapját ünnepelte.

 

 

Gyülekezetünkben a Kolozsvár-környéki tájegységek különböző népviseletei így képviseltetik magukat.

Utolsó módosítás: 2014.10.21
 
JUBILEUMI NAPOK Print

Hármas jubileum a Tóvidéki Református Gyülekezetben

 

Október első hétvégéjén (október 3–5) hármas jubileumra került sor a Tóvidéki Református Gyülekezetben. Pénteken a Tóvidéki Református Óvoda fennállásának tizenötödik, szombaton a Fébé Idősgondozó Otthon tizedik, vasárnap pedig a tóvidéki református templom felépítésének huszadik évfordulóját tartottuk. Jubileumi ünnepünkön részt vettek a Radebeul-i, valamint a Köln-i testvérgyülekezetek képviselői is, nevezetesen Christoph Heinze lp. (Radebeul), Christof Postler diakónus (Radebeul), Karl Schick lp. (Köln). Az ünnepi alkalmakon elhangzott igehirdetések, köszöntések németről magyarra, magyarról németre való fordítását Kozma András lp. végezte. Mivel az évfordulókat születésnapok is, ezért mindhárom alkalommal a szeretetvendégség után születésnapi tortával kínálták a jelenlevőket.

Tizenötéves jubileum a Tóvidéki Református óvodában –véndiákok” részvételével

Az óvodai ünnepségen nemcsak a mostani óvódások, hanem a régiek közül is többen jelen voltak.

Elsőként Visky Péter lp. tartott áhítatot, aki Jézus hálaimáját idézte a Szentírásból (Mt 11,25-26), hangsúlyozva, hogy Isten kijelentése, üzenete a gyermekeké is. Az áhítatot követően a gyülekezet első óvónőjének, Adorjáni Hajnal óvónéninek a köszöntő levele hangzott el. A Radebeul-i és Köln-i vendégek üdvözlő szavai után a gyerekekkel együtt tízóraiztunk. Majd a németországi vendégek “születésnapi” ajándékkal is kedveskedtek (pl. a nagy sikernek örvendő új homokozó felszerelés). Az óvoda tevékenységét a Volks Solidarität szervezet is támogatja. A kicsik papírból “óvodafát” készítettek, ami az együttlét végére az óvóda képes-krónikájává alakult. Ide kerültek fel a mostani, de az egykori óvodások fényképei. Miután elfogyasztottuk a születésnapi tortát, az óvoda véndiákjai részéről meseolvasás zárta az alkalmat.

Tízéves a Fébé Idősgondozó Otthon – Fészekből Otthon

A Küküllő utca 1. szám alatt működő idősgondozó otthon nevét a bibliai Fébéről kapta, akiről a Róm 16,1-2-ben olvasunk: Fébé diakóniát, azaz szeretetszolgálatot végzett. Az otthon története azzal kezdődött, hogy a tóvidéki gyülekezet otthoni beteggondozást végzett. Miután a házi körülmények között ápolt betegek állapota annyira súlyosbodott, hogy 24 órás ellátásra lett szükségük, létrehoztak egy állandó ellátást biztosító kisebb beteggondozó központot, amit “fészek”-ként emlegettek, amely mára otthonná nőtte ki magát, ahova néhány beteg ember be is költözött. Jelenleg huszonhat lakója van az Otthonnnak.

A Fébé Otthon jubileumi ünnepe a tóvidéki templomban kezdődött. Kozma András lp áhítatában Jézus egyik boldogságról szóló mondata alapján hirdette az igét: “Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7). Irgalmasnak lenni ezt jelenti: közbeavatkozni a másik ember javára. Ezt követően Kozma Erika az intézmény igazgatónője az otthon tíz évéről képesbeszámolót tartott.

A templomi együttlét után a Fébé Otthonban folytattuk az ünneplést. Az Erdélyi Református Egyházkerület részéről Kovács István köszöntötte az egybegyűlteket, majd Christoph Heinze és Karl Schick üdvözlete következett. A szombati alkalomon fellépett a Fébé Otthon kórusa is. Néhány népdalt énekeltek, majd elhangzott az ároni áldás is. A németországi vendégek a Fébé Otthont egy plazma tévével és egy szimbolikus esernyővel (amivel Isten oltalmát szemléltették) lepték meg.

Húszéves a Tóvidéki Református templom – bemutatkozik a gyülekezet új zeneegyüttese

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Christoph Heinze Radebeul Luther-Kirche lelkipásztora hirdette az igét az És 66, 1-2 alapján: "Ezt mondja az Úr: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom?" A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az egyháznak és a templomnak jelen kell lennie a társadalomban, s hatnia kell arra – erőszak nélkül.

Az istentiszteleten közreműködött a gyülekezet kórusa. Két kórusművet adott elő (Per crucem – taizéi kánon, Jöjj, mondjunk hálaszót). A liturgiában pedig imádságot mondott: Karl Schick Köln-i lp., Lengyel János a gyülekezetért, Csiszér Ágnes a Tóvidéki Református Óvodáért, valamint Lovász Edit a Fébé Otthonért. A templom építés történetéről szóló film vetítés anyagát Szecsődi Árpád állította össze: Ezelőtt 20 évvel címmel. A németországi vendégek beszéde után Kozma András lp. köszöntése, majd az óvodások éneke következett. Az istentisztelet alkalmával bemutatkozott a SÖMA nevű zeneegyüttes. A SÖMA héber szó, jelentése: “halljad!”, ami Isten választott népének hitvallásából ered: “Halljad Izrael az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeresd az Urat! […]” (5Móz 6,4) Az együttes célja elsősorban nem a produkció, hanem a hívek bevonása az Isten dicsérésbe.

Zsizsmann Endre gyakornok lelkipásztor

Kolozsvár, 2014. október 9.

Utolsó módosítás: 2014.10.13
 
“Border Crossing” Print

Szeptember 7 -én, a Szorványmisszió vasárnapján, gyülekezetünkben a délelőtti istentiszteleten a Református Mentő Misszió/Bonus Pastor Alapítvány a támogatóik tiszteletére ünnepi alkalmat szervezett.

Az igehirdetés szolgálatát Dr. Michael Hoogeboom, a LaGrave Református Gyülekezet lelkipásztora (Grand Rapids, Michigan, USA) végezte, Daray Attila presbiter testvérünk pedig az ige üzenetét magyar nyelre fordította.

Jézus egy veszélyes határt lépett át, amikor Júdeából Samárián keresztül Galileába készült menni! Köztudott, hogy ez az út a zsidók és a samáriaiak számára járatlan volt (Jn 4).

Megvannak a magunk kerülőútjai! Gond nélkül kikerüljük a számunkra kellemetlen, lenézett felebarátainkat.

Jézus élő vizet kínál a kútra igyekvő samáriai asszonynak, annak, aki öt elrontott házasságon van már túl. Jézus átlépte a határt ő érette is, a sikertelen, elveszett, tehetetlen emberért, de a tanítványai miatt is ment Samáriába, hogy azok meglássák “a tájékok már fehérek az aratásra”, a missziós terület készen áll, várja tanitványainak, a mindenkoriaknak megjelenését.

Isten munkatársaiként nem finnyáskodhatunk, át kell lépnünk a biztonságos és konfortos zónánk határait, hogy meglássuk, hogy Ő már ott van, előkészítette munkánkat, mi csak engedelmesen be kell álljunk “aratásába”.

Így vall erről az interjú alanya (ld. a fotót): „Nem egészen erre számítottam. Sokkal többet kaptam: egy új családot, hasonló helyzetben lévő embereket, akiknek ugyanaz a céljuk, és akikkel támogatjuk egymást. Több lett az önbizalmam, és újra vannak céljaim”

A templom alagsorában képeslapokat lehetett vásárolni, amelyeket a magyarózdi Terápiás Otthon bentlakói készítettek. A tóközi gyülekezet asszonyai pedig  finomabbnál finomabb tortákat sütöttek, s egy-egy szelet árával szintén támogatni lehetett a BPA munkáját. Hálás köszönet önzetlen felajánlásukért.

A gyülekezet perselyes adományát a függőségben szenvedők között folytatott munkára ajánlottuk fel. SDG.

 

A LaGrave gyülekezet lelkész tolmács segítségével tartott igehirdetést – áthidalva a nyelvi határokat

„Nem egészen erre számítottam. Sokkal többet kaptam: egy új családot, hasonló helyzetben lévő embereket, akiknek ugyanaz a céljuk, és akikkel támogatjuk egymást. Több lett az önbizalmam, és újra vannak céljaim”


Utolsó módosítás: 2014.09.13
 
XXIV. KOINÓNIA TÁBOR Print

Hargita, 2014. július 28 - augusztus 3.

ISTEN HALLGATÁSA ÉS MEGSZÓLÍTÁSA

“... ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha
néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. ” (Zsolt 28,1)

…. Beszédre, megszólalásra bírható-e Isten? Visszhangossá tehető-e az értelmezéshagyomány által olykor a végletekig kilúgozott és megsemmisített szent szöveg? Milyen viszonyban áll egymással Isten
hallgatása és az emberi tett? Merre vezet a negatív teológia? Az Istent nem kimondó alkotói gesztus kimondja-e Istent - bennünk? Vannak-e Istent, az isteni jelenlétet és hangot visszhangzó terek? „Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad...” (Zsolt 50,7) „Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened!” (Zsolt 81,9) Rólad, ellened: mintha ugyanannak a közelségnek a kifejeződése volna mindkettő, soha nem elválasztva egymástól …

(va)

Az áhitatok meghallgatásával közelebb kerülhetünk a fentebb megfogalmazott kérdésekhez.

Hang- és képesbeszámoló:  https://drive.google.com/?authuser=0#folders/0B8pHcod_E-RGMXJGT215TzdBNmM

Utolsó módosítás: 2014.08.07
 
«  Start  Prev  1  2  3  4  5  6  Next  End  »

Page 3 of 6
NAPI IGE
"Tartsátok meg parancsolataimat és éljetek azok szerint. Én vagyok az Úr." 3Moz 22,31
Hírek

2020 April 10
2020 January 10
2019 December 13
TÓKÖZHÍR
Újdonságok