Élő közvetités
FŐMENÜ
VÍZIÓ
Isten országát örömmel építő nyitott közösség.
Ki olvas minket?
We have 7 guests online
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Kolozsvár-Tóvidéki Református Egyházközség
Közösség építő csendeshétvége, Lesi tó/Mahanáim, 2018 jún. 1-3 Print

Az idei gyülekezeti csendeshétvége az "Istentisztelet a gyülekezet ünnepe" címmel lett meghirdetve.
Kirándulások, közösségépítő játékok, tábortűzek körüli éneklések, gazdagon megterített asztalozások mellett arról is beszélgettünk, hogy hogyan válhatnának az istentiszteleteink gyülekezetünk tagjait egyre jobban magával ragadó ünneppé?
Egyre erőteljesebb a felismerés, miszerint az istentisztelet nem csupán a "fogyasztás" alkalma, nem csupán egyemberes szolgálat, hanem az Isten gyermekeinek örömteli megnyilatkozásának a helyszíne is.
A táborlakók együtt készültünk a vasárnapi istentiszteletre. Gyermekektől idősekig mindenki bekapcsolódott az istentisztelet alakításába, sőt az igehirdetés is "többszólamúvá" vált azáltal, hogy az előre kijelölt igeszakasz - Csel 3, 11-26 - üzenetét együtt együtt próbáltók fölfedezni, megérteni.
Az Ige jelenidejű történése megújit, megelevenít. Ez az "újság" - való igaz, hogy Péter apostol igehirdetése teljesen újként hatott az akkori füleknek - tesz szerves részévé annak a régi isteni történésnek, melyet életük során Ábrahám, Mózes, Dávid is megtapasztaltak. Új és régi, régi és új elválaszthatatlanul együtt!
Isten Szentlelke tegyen érzékennyé bennünket arra, hogy akkor, amikor gyülekezetünkben újítani szeretenénk - bármilyen újításra is gondoljunk - ez ne történjen a "foltozgatás" szintjén, hanem a szívek megújjulása generálja az új formákat, a "más nyelveken" való szólást, azaz az egymás megértésének csodáját.

Jövel, teremtő Szentlélek, vidd végbe közöttünk és bennünk újjá teremtő munkádat!

vp

Fényképek:

Utolsó módosítás: 2018.06.07
 
28. KOINÓNIA TÁBOR Print

Hargita, 2018. július 30 – agusztus 5.

Háború és háború

Nem azért jüttem” (Mt 10, 34)

Az Ószövetség Izrael háborúinak történeteként is olvasható. Maga a névszó, „Izrael” Jákób és egy ismeretlen „Valaki” tusájában születik, és az Istennel és emberekkel küzdő és őket legyőző Jákób nevévé válik: „Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. […] Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izrael, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32,25.29) A bibliai elbeszélésben Isten kinyilatkoztatást hordozó népe nem szűnő harcot vív a környező népekkel, a háború, legalábbis a királyok koráig, szent, a Seregek Ura maga ad parancsot a harcra és szabja meg a feltételeket, sőt táborba száll az övéivel. „Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget.” (Ézs 13,4) Isten népe folyamatosan harci helyzetben van, ráadásul a béke rövid ideig tartó időszakait belső küzdelmek szabdalják, amelyek lényegileg nem különböznek a külsőktől, hiszen vallási természetűek mind, az önmagát kinyilatkoztató Isten iránti hűségről, a törvény megtartásáról és a mindennapi életet átható helyes istentiszteletről szól valamennyi.

Mózest a világ legszelídebb emberének mondja ugyan a Tóra (4Móz 12,3), de Isten embere mégsem késlekedik, ha bosszút kell hirdetnie az Örökkévalóért. Ha pedig átlépjük az Újszövetség küszöbét, akkor a magát „szelíd és alázatos szívünek” (Mt 11,29) hirdető Jézus az elviselhetetlen keménységű és valahogy mindig megkerült és fölpuhított „nem azért jöttem”-beszéddel hívja el a tanítványait: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám”. (Mt 10,34-37) Elképesztő erejű szavak: a vallásosság vasárnapi ebédek illatától belengett polgári értékrendjének és bármilyen önigazoló magatartásnak a lehető legszubverzívebb földúlása.

Pál apostol a szellemi természetű harcot, amelyet szerinte „nem test és vér”, hanem „erők és hatalmak” ellen vívunk, Krisztus magunkra öltésével látja keresztül vihetni, és az efézusi gyülekezethez írt levelében ezt is a hadviselés fogalomkörével írja le. Beöltözni „Isten fegyverzetébe” egyszersmind azt is jelenti, hogy harci helyzetbe kerülünk, azaz láthatóvá, és szándékainkat tekintve érthetővé, ugyanakkor sebezhetővé is válunk, következésképpen a felsorolt lelki javak – igazságszeretet, megigazulás, békesség, hit, üdvösség, éberség, Isten beszéde – nem pusztán egy személyes szellemi út spirituális attribútumai maradnak, és nem egyszerűen a személyes és közösségi megerősítést szolgálják, hanem a gyülekezet köréből való kilépést teszik lehetővé számunkra, hogy a „Lélek kardja, amely az Isten beszéde” elvégezze a maga munkáját, bennünk és általunk (Ef 6,10-20). Isten „fegyverzete” nem az óvóhelyek, hanem a nyilvánosság öltözéke: „Mivelhogy ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt nyíltan állunk.” (2Kor 5,11) Nem „legyőzünk”, hanem „meggyőzünk”, írja Pál, szeretném mindenképpen „megnyerni” őket, ezért mindeneknek mindenné lettem, írja (1Kor 9,20-22).

Annak, hogy a krisztusi „békesség evangéliumának” a hirdetői legyünk, a gondolkodásunk megváltozása a feltétele. „Ne gondoljátok”, szólítja fel Jézus a tanítványait, Pál apostol meg az evangélium titkának a „bátor” hirdetésére szánta el magát. Krisztus elhívott és valóságos helyzetekbe hozott tanítványának nincs veszíteni valója. A folyamatos harc szituciója az újszövetségi tanítás szerint maga a misszió, ami nélkül Krisztus egyháza a feltámadással párban álló lényegi megváltozás lehetetlenségének a mauzóleuma. Isten számára a demarkációs vonalak nem mozdulatlanok és nem átjárhatatlanok, és miközben arra szólít fel, hogy ne „igazodjatok ehhez a világhoz”, azt is mondja, hogy „változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata.” (Róm 12,2)

Jó szívvel tekintünk a táborra, mint a „megváltozott értelem” iskolájára, amelyet az apostoli „kiváltképpen való út”, tehát a krisztusi szeretet megvalósulásának a reményében nyitunk meg.

Visky András

Fényképek:

Kolozsvár, 2018. július 30.

Utolsó módosítás: 2018.08.08
 
Konfirmáció - 2016 Print

Ebben az évben gyülekezetünk ifjai pünkösd ünnepén tettek bizonyságot hitükről, köteleződtek el a Krisztus-követés életforma mellett.

A konfirmandusok névsora: Ambrus Dobai Arianna-Anna, Balázs Tímea-Szidónia, Fehér Zoltán, Gáll Norbert-Levente, Geréb Apor-Dániel, Gevált Brigitta-Júlia, Kún Anna, Láposi Noémi, Salamon Rebeka-Eszter, Szabó Árpád-Attila, Tordai Soós Anna, Tóth Márk-Károly, Tövis Tibor-Zoltán, Veres Jázmin Abigail. Isten áldja és őrizze meg őket.

Utolsó módosítás: 2016.05.20
 
Húsvét 2019 Print

 

Utolsó módosítás: 2019.04.18
 
ÉLŐ KÖVEK Asáf-emlékkoncert Print

Akkor, amikor Kelet-Európában a kommunizmus tombolt, amikor az ember elemi szabadságát egy ideológia nevében lábbal tiporták, amikor az a mondás járta, hogy "két út áll előttünk: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan",
a 80 -as évek elején az Asáf együttes a Tékozló fiú példázatában az el nem vehető szabadság revelatív erejű felismerését rockopera műfajában fogalmazta meg, és anderground koncerteken erdélyszerte hirdette.
A szabadságra teremtett ember ma is szomjúhozza a Szabadságot.
Éljük meg szabadításunk örömét!

Utolsó módosítás: 2018.02.22
 
«  Start  Prev  1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  Next  End  »

Page 5 of 35
NAPI IGE
"És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben." Csel 2,42
Hírek

2019 June 27
2019 June 17
2019 May 12
TÓKÖZHÍR
Újdonságok