Élő közvetités
FŐMENÜ
VÍZIÓ
Isten országát örömmel építő nyitott közösség.
Ki olvas minket?
We have 12 guests online
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
Kolozsvár-Tóvidéki Református Egyházközség
ELVÉGEZTETETT Print

Hét szó, hét kiáltás

Földi életében Krisztus soha nem került ilyen közel hozzánk, az emberekhez, mint a kereszten. Itt mutatkozott meg a maga teljességében az ő embersége. Isten megengedte, és elfogadta Jézus maga is, hogy fölemeltessék a kereszten, és így alászállhasson hozzánk, közénk, az övéihez. Krisztus a kereszten semmit nem rejtett el emberségéből, gyöngeségéből, törékenységéből és halandóságából, hogy benne fölismerhessük emberi önmagunkat: gyöngeségünket, törékenységünket, halandóságunkat. Hozzá meztelenedett meztelenségünkhöz.

A kiáltozó Isten – ennek a hangnak a visszhangjai hasítják szét Nagypéntek egét. Elhagyatottsága teljes, erőtlensége botrányos, meggyötört teste iszonyatos: a megcsúfolható Isten Krisztus képében, a szemünk előtt, a kereszten, itt.

1.

Lk 23,32-34
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-hegynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Az első kiáltás: kiáltás a bocsánatért. Aki nem bocsátott meg, és akinek nem bocsátottak meg, nem tudja mit jelent a bocsánat fölszabadító, valóságos ereje. A megbocsátás hiánya: átok. Átok az egyénre és átok a közösségre nézve. Az Úri imádság, a Miatyánk naponta figyelmeztet bennünket a megbocsátás minden napi kötelességére. Atyám, az ember nem tud megbocsátani, és nem éhezi a bocsánatot; nem szolgáltatja ki a bocsánatot, és meg van győződve affelől, hogy nem szorul a bocsánatra, a bocsánatkérést és a megbocsátást tetszetős és üres magyarázatokkal helyettesíti. Igen, ez minden agresszió, gomolygó lelki sötétség és szorongás forrása. Nem tudjuk, mi a bocsánat, így öldökölni vagyunk kénytelenek, és az öldöklést istentiszteletnek tekinteni. Akinek megbocsátottak, nem érzi tovább a véghezvitt erőszak és rombolás terhét: a begyógyult sebekre tekint és dícsőíti a Megváltó nevét, aki érettünk, gyilkosaiért imádkozik.  Jaj nekünk, hangzik az első kiáltás, ha nem kérünk bocsánatot, és ha nem bocsátunk meg.

2.

Lk 23,39-43
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

Velem leszel, ma, az Atyám házában, ahol sok lakóhely van és ahol neked személyesen is helyet készítettem. Velem leszel – ez a másidik kiáltás. A bocsánat feloldozás – Krisztussal való mélységesen mély együttlét. Annak a fölismerése és az egész fizikumot átható átélése,  hogy a halál nem az életünk vége, hanem az örökéletünk kezdete. Jézus megemlékezik arról, aki megbocsát. Aki szorult helyzetében, még a halál kapujában is nagyvonalúságot tanúsít a másik szenvedővel szemben. A másik szenvedő az mindig Jézus. Jézus ott van a közvetlen közelünkben a mindennapokban megtapasztalt nyomorúságban, kiszolgáltatottságban, hátratételben, megaláztatásokban. Egy gonosztevő, aki a maga elesettségét nem szépíti meg, megbocsátja a bűntelen Jézusnak, hogy nem él az istenfiúi hatalmával és hagyja, hogy a halál martalékává váljon. Egy gonosztevő, aki fölismeri és elfogadja az elfogadhatatlant, mert Jézussal együtt lehet, a kereszten és az örökkévalóságban. Egy gonosztevő, aki mielőtt átengedné magát a Halálnak, átadja magát az Életnek. Még ma velem leszel és én teveled. Békességben élni és békességgel távozni el a világból – ez a második kiáltás.

3.
Jn 19,25-27

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

Nem hagylak benneteket árván – ígéri Jézus –, és elhelyezi az édesanyját Jánosnál, a szeretet tanítványnál. Az otthontalanná váló Jézus otthont nyújt  egy anyának. A rókáknak van barlangjuk, az égimadaraknak fészkük, az ember viszont egy sokszobás villában is hajléktalan. Gondoskodjatok egymás felől, mert így emlékeztettek rám – ez a harmadik kiáltás. Krisztus gyülekezetében egymáshoz tartozunk – ennek a gyakorlását kiáltja ki Jézus. A gyülekezetben Jézus rámutat valakire, és azt mondja: ne légy magányos, íme, ott van a te fiad. Ne légy öntelt és önmagaddal megelégedett – íme, a te anyád. A gyülekezetben Isten rámutat a legközelebbi rokonaidra: a Krisztus vére szerinti testvérekre. Íme, a te testvéred – mire várnál? Szólítsd meg, engedd, hogy megszólítson – ez a harmadik kiáltás.

4.
Mt 27,45-46

Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

A negyedik kiáltás a sötétségben hangzik fel. És mivel az istenhiány sötétsége vett erőt a földkerekségen, ez a leghangosabb. A kérdés maga a sötétség: mért hagytál el engem? Elhagyatottnak lenni: ez a legsűrűbb sötétség. Nincsenek emberi tekintetek, amelyek rámhullhatnának. Senkinek a szeme fénye nem hatja át elmagányosodott, kiürült lelkemet. Fénytelen az arcom. Jézus megtapasztalta, mit jelent az elhagyatottság, amiből az erőtlenség és önfeladás származik. Mit tehetsz? Kiálts! Kérdezd meg: miért hagytál el engem?! Kiáltsd bele a visszhangtalan viágba az elhagyatottságodat – Jézus is ezt teszi. A negyedik kiáltás a kiáltás feladata maga. Állj ellen a némaság, önszeretet és önsajnálat ördögének – kiálts! Én Istenem, én Istenem, kiáltja Jézus. Te az enyém vagy, Uram, én a tied vagyok az univerzum minden sötétsége ellenére, ami hatalmat vett rajtam és bennem: Miért hagytál el engem?

5.
Jn 19,28-29

Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához.

Szomjazom: az ötödi kiáltás a legélesebb. Ő, aki negyven napon át nem vett magához ételt és italt, hanem Isten közelségéből táplálkozott; aki maga volt az élő víznek a forrása – most szomjazik. Jézus csillapítatlan szomjat érez irántam, és ez a szomjúság-kiáltás még mindig visszhangzik a világ felett. A szomjazó Isten, aki a szeretet maga. Ezt a szeretetet semmi nem tudja kielégíteni, sem a jóságunk, sem az önelégültségünk, sem a tudásunk, sem konok önigazoltságunk, és legkevésbé az ünnepi megrendültségünk. Krisztus szomjazik azok iránt, akik meggyilkolják őt. Te mikor gyilkoltad meg Krisztust? Tudod? Nem? Tudnod kell pedig, hogy bocsánatában részesülhess és a szeretet Istenének a szomját csillapítsad. Szomjuhoztam, és nem adtatok innom, mert visszatartottátok magatokat tőlem. Szomjazom, kiáltja Jézus – ez az a kiáltás, ami most is szakadatlanul betölti a teremtett világot.

6.
Jn 19,30

Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett!

A hatodik kiáltás az emberi és isteni tettek végső találkozását nyilatkoztatja ki. Bevégeztetett, beteljesedett – teljessé vált. Az ember elment a gonoszsága legvégére, Isten kiárosztotta szeretete teljességét. Jézus már megpillantja elgyötört lelkével a hajnali fényt, amiből mi nem láthatunk még semmit, mert csak a halált és a diadalmas pokolt érzékeljük: mi magunk is ott vagyunk a pusztító forgatag közepében. Isten összes ígérete, az írások mind: beteljesedtek. Isten maga mutatta meg magát a számunkra felfoghatatlan teljességében. Mindenki „elvégezte”, „beteljesítette”  itt a maga dolgát: jaj nekünk, ha a gonoszság, cinizmus, erőszaktétel betelejesíti minden akaratát rajtunk. Jézus elfogadja az ecetet – az utolsó nagy félreértésnek is kiteszi magát, mert elvégeztetett. Isten beteljesítette magát Krisztusban, miközben a hitvány zsoldosok a pusztítás diadalában élnek még. Talán csak egy pogány katonaember, az embergyilkosság professziójának magas rangú képviselője figyel fel a nem várt fordulatra. Hogy tudniillik egészen más irányba haladnak a dolgok. Ő érzi meg a nagy inverziót: hogy a győztesek bizony vesztesek, és a nagy, egyetlen vesztes, a kifosztott Jézus az egyetlen győztes itt. Hatodik kiáltás: elvégeztetett, beteljesedett! Könyörülj rajtunk, gyilkosaidon!

7.
Lk 23,46

Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.

A hetedik kiáltás a megérkezésé. Jézus az Atya kezébe teszi le a lelkét – mert eleve ott volt és soha onnan ki nem ragadta. Én és az Atya egy vagyok – most teljesedik be Jézus korábbi kijelentése. Az én lelkem hol van? És a tied? Kinek a kezébe tetted le? Tele vagyunk mindenféle ajánlattal, a Sátán nagyonis kecsegtet bennünket, hogy az ő kezébe tegyük le a lelkünket, mert ennél jobb befektetést nem találhatunk a lelkek színes piacán. A hetedik kiáltásban nemcsak a halálba hulló Krisztus hangját halljuk, hanem egy kép is elénk tárul: Isten kinyújtott keze az ő egyetlen szerelmes fia felé. Isten kinyújtott keze a világ felett. Isten kinyújtott keze feléd. Igen, oda teszem le a lelkemet, sehova máshova. Tőle kaptam, neki adom vissza, senki másnak. Nagypéntek egy egészen különleges ünnep lehet Isten népe számára. Mondjuk ki közösen: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Emgedd el, tedd le, szabdulj fel. Ámen.

Visky András

2019 nagypéntekén

Utolsó módosítás: 2019.04.23
 
Istentisztelet Másként - 2014 október 26 Print

Sokszor elhangzik, hogy ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Ehhez hozzá lehet tenni azt is, hogy annyiféleképpen dicsérjük Istent kis istentiszteleteinken, hol a hétköznapokban, hol a templomban. Fontos viszont, hogy dicsérjük Istent, megéljük a hitünket, megtaláljuk ennek idejét, módját a magunk életében, közösségi szinten pedig lehetőség nyíljon mindenki számára, aki a vasárnap délelőtti istentiszteleten kívül más formákat is szívesen kipróbál az istentisztelet megélésére.

Október 26-án, délután 18 órakor került sor az első másféle istentiszteletre: a teaházszerűen átrendezett kisteremben a Hit által tiltakozom témában hallgattuk meg Nagy Alpár lelkész/tanár gondolatait. A szervezők kisebb létszámra számítottak, ennek ellenére azonban lelkes társaság töltötte meg a termet. Visky Anna moderálása és a Sömá együttes éneklése alatt összehangolódtunk, s mire Bence témafelvezető slamjét meghallgattuk (megtekinthető itt is: https://www.youtube.com/watch?v=gRibsf-ikhE), már valamennyien feszülten vártuk a téma további kibontakozását. Az előadás igencsak összetett volt, azonban egy főbb gondolat köré szerveződött, melyre aztán a beszélgetést követően is kitértünk: a tiltakozás jó, ha belülről, meggyőződésből fakad, nem pedig üres vagy tömegnyomás hatására történő megnyilvánulás.

Az alkalmat közös sütizés, teázás zárta, így többen visszamaradtak tovább is beszélgetni. Üdítően jó hatása volt a vegyes, érdekelt, jó hangulatban feloldódott társaságnak, és hálásak voltunk annak a csapatnak is, aki a szervezésbe ennyire összeforrottan, együttes erővel bevetette magát, nem különben pedig Kupás Marika néninek, aki házi süteménnyel lepett meg minket minden felkérés nélkül – sütemények felajánlását máskor is szívesen fogadjuk! A Sömá részére 50 lej adomány gyűlt össze – ezt is hálásan köszönik.

Várjuk a legközelebbi alkalmat is, hiszen ebben a meghitt légkörben nem csak új gondolatokkal, tanítással gazdagodtunk, hanem lehetőség nyílt a beszélgetésre, ifjabbak, éltesebbek meghallgatására is. Október 23-án lesz a következő, ugyancsak 18 órai kezdettel, a téma, tartalom addig is meglepetés.

Visky Ilon

Alább lásd még a fotóbeszámolót is. A fotókat Lázár Andrea készítette.

Utolsó módosítás: 2015.01.30
 
Szól a Szkriptúra Print

Múlt kedden a Bibliaolvasó maratonon szerzett élményeinket osztottuk meg - valami fantasztikus felszabadultság, öröm áradt a beszámolókból! Volt, aki úgy érezte, "drogálódott", más izgalommal telt el, volt, aki az ÚR jelenlétét tudva tudta, vagy aki örvendezett azon, hogy nem "bubukált"; más csodálkozott, vagy úgy érezte, a szöveggel egyedül maradt, volt, aki azt új figyelemmel követte, vagy a gyermekek és fiatalok jelenlététől üdült fel; volt, aki napjait a folyamatos felolvasás tudatától megváltozottnak élte meg, avagy régi kedvencére talált a szövegben; volt, aki lámpalázából ellazult, megnyugodott, volt, aki beszélgetésként élte meg, másvalaki nagy élménynek tartja, hogy ott lehetett; volt, aki az egész várost látta új fényben távozóban, és volt, aki a Szellemet érezte magára alászállni.

A tartalmat illetőleg: Pilátus felesége életszerűen kérte férjét Jézusért; Dávid megható érzelmességgel szerette Jonatánt; Dávid igazságosan osztja el a zsákmányt; Saul, fia halálával egy napon tragikus módon öngyilkos lesz; a kis Jézus megszületett, a keresztyén ember mindennapi többszörös újjászületésére emlékeztetve; a nemzetségtáblázatok közül legtöbbünknek nem jutott ugyan - de Jézus templomot illető jövendöléséből annál inkább!; Isten minden szava beteljesedett, hiszen az Úr mondotta: egyetlen szavam sem tér hozzám vissza üresen - táplál és éltet, mielőtt visszatérne!; az Ígéret földjére való belépéskor a folyó vize "egy rakásba" gyűl, hogy a népet átengedje; a törvényszegés büntetése terméketlen föld - s ez ma is megtörténik, tőlünk nem is távol; az Ige esetleg meg sem szólal - de ezt érthetjük úgy is, hogy valaki egészen csendben olvassa azt!; s bár hűtlenek vagyunk, Ő mégsem gyönyörködik pusztulásunkban, éltetni akar; a Szellem is bizonyára ezt munkálja bennünk. Még a kapus is előre kérdezte: La Sola Scriptura? Így voltunk hát az Ige eszközei.

Telegdi Csetri Áron

Utolsó módosítás: 2017.11.20
 
ALPHA-klub 2016/II Print

Az őszi alpha-sorozat véget ért. Izgalmas beszélgetések, őszinte megnyilatkozások hangzottak el. A csoport tagjainak vágya az, hogy az "asztali beszélgetés" műfajában tovább folytathassák a megkezdett beszélgetéseket, ill. a közösség gyakorlásának életben tartása. Az ünnepi tortára került alpha-béta betük a folytatást hivatottak kiábrázolni.


Beszámoló:
- bizonyságtétel

Utolsó módosítás: 2016.11.24
 
Konfirmáció - 2018 Print

Akik hitükről vallást tettek és a fogadalomtételüket követően gyülekezetünk felnőtt tagjaivá váltak: Barabás Bíborka, Bazsó Botond, Bodor Adrienn, Friederi Evelyne, Geréb Csenge, Hadnagy Andrea, Horváth Eszter, Juhos Dávid, Kis Andrea Kriszta, Lakatos Péter, Lovász Renáta, Nagy Ágnes, Papp Maya, Szász Dávid, Veres Carissa.

Isten áldja és őrizze meg életüket.

Utolsó módosítás: 2018.06.05
 
«  Start  Prev  1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  Next  End  »

Page 3 of 37
NAPI IGE
"Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet." Zsolt 5,12b
Hírek

2020 April 10
2020 March 27
2020 January 10
TÓKÖZHÍR
Újdonságok