“Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyetlen igaz Istent, és akit elküldtél: Jézus Krisztust.” (Jn 17, 3)
Örök élet? Mi az?
Mi általában – ha ez a téma egyáltalán szóba jön – úgy gondoljuk, hogy az örökélet az, ami majd a síron túl nyílik meg annak, akinek megnyílik. Ki tudja kinek?!
Nos, tegyük félre a hitetlenségből fakadó bizonytalanságainkat, mert az örökélet itt és most, földi életed idejében kezdődik! Mégpedig az egy, igaz Istennek a feltámadt Jézus Krisztus megismerése által történik. Itt a megismerés szó nem egy intellektuális, értelmi tevékenységet jelent csupán, hanem bibliai értelemben azt a legmélyebb és legtitokzatosabb kapcsolatot, melyet a házastársak egymás között a legbensőségesebben élnek meg.
A golgotai kereszten éppen annak a nagy boldog fölismerése történik, hogy én mindenestől az Istené vagyok! Isten pedig, egészen az enyém! Ezt a bensőséges kapcsolatot pedig, még az ásó-kapa és nagyharang sem választhatja el többé.
Jertek, ünnepeljünk együtt, és mélyitsük el Isten-ismeretünket.
Előadássorozat 2015 február 16-21 között esténként 19:00 óra.
Tövis adatott a testembe avagy: Kóros-e az egészséges élet?
"Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." (3Jn2)
Élj egészségesen, változtass életmódot, táplálkozz egészségesen, iktass be több mozgást, ... Tényleg a legfontosabb az egészség? Mit kezdjek a már diagnosztikált betegségemmel, szenvedéseimmel? Büntetés-e vagy éppen irgalom a betegség? Van-e összefüggés a lelki és a fizikai egészség között?Beszéljünk nyiltan alapvető emberi tapasztalatainkról az egészségről, a betegségről. Orvosok, pszihológusok, lelkipásztorok nyilatkoznak az emberi létünket meghatározó jelenségekről.
Előadások/előadók: Ki tehet a betegségemről: Isten vagy én? - Dr. Szabó Mónika, orvos Tövis adatott a testembe - Adorjáni László, lelkipásztor Részvét vagy részvétel? - Dr. Berszán Lídia, egyetemi docens/családterapeuta A vidám szív, mint orvosság - Dr. Buzogány Emese, kórházlelkész Egészség, betegség - áldás vagy átok? - Lőrincz István, lelkipásztor Mi az én részem, és mi nem? - Bartha Éva, klinikai pszihológus
Utolsó módosítás: 2015.03.03
CARAVAGGIO TERMINAL
Beszámoló
Rendező: Robert Woodruff (USA)
Szöveg, dramaturgia: Visky András
Caravaggio: “… a rangot megveti, nem lesz belőle aranyláncos akadémikus például, holott az akadémikusok, akik közül többen a legádázabb ellenségei is voltak, fogcsikorgatva elismerik, hogy a késő reneszánsz és a kora barokk legnagyobb tehetségével van dolguk. Egy kényelmetlen ember, akinek a szentség kiáradásáról talán a legmélyebb tapasztalatai voltak a nyugati kultúrában ...” (VA)
Január 19 -én, hétfő este sikerült együtt megnézni, majd ezt követően a színház studiótermében, “azon melegében” közösen megbeszélni a “Caravaggio Terminál” című színházi előadást. A beszélgetés meghívottai: Kocziszky Éva (Budapest), Láng Zsolt (Marosvásárhely), Berszán István (Kolozsvár). A házigazda szerepét Visky András, a színdarab szerzője vállalta magára.
Reflexiók:
Visky András azt kívánta, a tegnap esti előadás végén, hogy az éjjel ne aludjunk, elmélkedjünk a látottak és hallottak felett. Én ezt meg is tettem.
Olyan nagy öröm van a szívemben, azért is, hogy együtt - bétásokkal és nemcsak - ott lehettünk az előadáson, de főleg azért, hogy másodjára láttam az előadást, és azt együtt megbeszélve, sokkal többet megértettem - vagy csak úgy gondolom!? -, de az is lehet, hogy egy új dolog született meg a szívemben.
Láng Zsolt által elmondott gondolat is a szívemből szólt, hogy ti. a nézőkben történik meg a csoda, amikor elfeledkezek magamról és érzem, hogy ez én vagyok, rólam szól, én játszom a „szerepet”.
Jó volt a meghívottakkal a beszélgetés, mert kikristályosodott bennem az, hogy én másképp látok dolgokat. Kocziszky Éva emlegette, hogy neki a halál jutott eszébe a sok fekete szárnyú angyalok láttán, meg hogy nem érezte az élettel való harcot.
DE bizony én pedig azt is éreztem, hogy ott volt a Lélek keresése is! Sokat foglakoznak azzal, hogy a test olyan erőtlen, üres a Lélek nélkül – nagyon tetszett, amikor a tüdőről volt szó, fantasztikus felismerés volt az, hogy a tüdő formája az angyalszárnyához hasonlítható!
Csodálatosan hatott rám az, amikor Caravaggio becsukott szemmel elképzeli a modelljeit, festményeinek részleteit. Itt érzem én a "meztelenséget", amikor képes egy ember ilyen szinten kiüresedni önmagától.
Értitek-e azt, amit mondok? Amikor már nem úgy élünk, hogy önmagunkat és a mellettünk élőket alakoskodásainkkal folyton-folyvást becsapjuk … Kedveseim ez nem az élet?!
Fizikailag lemeztelenedve?! - engem, személyszerint, zavarba hozott volna, vagy elvonta volna a figyelmemet a lényegről. Ahogyan András mondta, tényleg azzal van tele a sajtó, tv, a média.
Nem utolsó sorban a Berszán István gondolata is nagyon felemelő volt, amikor én akarom megmenteni Istent, amikor magamon kívül keresem a „művészt”. Köszönöm Nektek!
(Azzal a jelenettel nem tudtam, mit kezdeni, amikor Carvaggio a lány hátán tetovál, operál …?) A lábak, h miért voltak feketék ... csak sejtem.
Isten áldjon, és kívánok sok ilyen drága felismerést: ” A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy, így van mindenki, aki Lélektől született.” (Ján.3, 8) Gyöngyi
Kedves Gyöngyi,
nagyon köszönöm gondolataid nyilt bevállalását.
Rám is nagy hatással volt az azon melegében történt megbeszéléssel egybekapcsolt előadás. Engem különösképpen a "szent terek" sterilitása foglalkoztatott/tat: az az állapot ez, amikor annyira "jó" embernek tudom magam, vallásos tézisekkel alaposan fölvértezve, hogy úgy igazán nem kívánom az evangéliumot. Pedig a "szent tér" belakása a "mocskos lábuak" számára adatott, és folyamatosan adatik. Micsoda frenetikus örvendezést lehetne átélni - egy másik hasonló gondolat mentén - a "pestis" feletti győzelem megtapasztalóiként! Márpedig a gyülekezet most is - ld. a szakirodalmat: Biblia - a "pestis" feletti győzelem ünneplők közössége. Péter
Gyöngyi drága! Milyen vagány, hogy ilyen bátor és őszinte vagy! És vetted a fáradtságot leírni a gondolataidat. Én, személy szerint nagyon örülök és köszönöm! Nekem fantasztikus élmény volt, hogy előttem, mellettem, hátam mögött éreztem a bétát :-)))) Ezért is vállaltam be már harmadjára az előadást, - mindig más egy kicsit! Hiszem, hogy a színpadra is jutott a sugárzásból. Shalom! Réka
Kedves Gyöngyi! Kedves Gyülekezet!
Köszönöm a figyelmes és szeretetteljes szervezést, valamint mindenkinek a csendes és intenzív jelenlétét.
Nagyon sokat jelent a színészeknek, talán érzitek ezt, hogy egy kolozsvári református gyülekezet tagjai számára fontos a munkájuk - ez bizony önmagában is a szeretet bizonyságtétele részetekről.
Igazán hálás vagyok nektek mindannyiótoknak, hogy eljöttetek és megnéztétek ezt a nagyon is nehéz, egyáltalán nem szórakoztató darabot, amelynek a megírása, majd a próbái során talán a legmesszebb mentem el a hitre és megváltásra való szorultságunk nyilvános beismerésében.
Megéltem azt, amivel minden bizonnyal az első keresztények, és azóta minden hívő ember szembesül: az evangélium centrumában a feltámadás üzenete van, ennek a személyes hite, komolysága és boldogsága tesz bennünket teljesen emberré és Krisztus tanítványaivá.
Ha volna igazán bátorságom, akkor a legközelebbi darabomat Pál apostolról írnám: tulajdonképpen kizárólag a tövisről, erről a titokzatos, nagyon személyes, finom szemérmességgel emlegetett teherről, amit a testében hordoz, és amitől Isten soha nem szabadította meg őt... De a bátorsághoz testvérek kellenek, ezek a tegnap esti tekintetetek, amelyek Krisztus valóságos testére emlékeztetnek engem.
Samárián kellett pedig átmennie (Jn 4, 4) Dr. Kiss Jenő teológiai tanár (Kolozsvár)
1Móz 24, 10-33 Ábrahám és Rebeka a kútnál Zsolt 42 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez 2Kor 8, 1-7 Makedónia gyülekezeteinek adakozása Jn 4, 1-4 Samárián kellett pedig átmennie
2. nap (hétfő, 19:00) BEVÁDOLÁS I.
Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál (Jn 4, 6) ifj. Berke Sándor (Kolozsvár) 1Móz 29, 1-14 Jákób és Ráhel a kútnál Zsolt 137 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? 1Kor 1, 10-18 Mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé” Jn 4, 5-6 Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál
3. nap (kedd, 19:00) BEVÁDOLÁS II.
„Nincs férjem” (Jn 4, 17) Dr. Nagy Alpár (Egeres) 2Kir 17, 24-34 Asszíria meghódította Samáriát Zsolt 139, 1-12 „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem” Róm 7, 1-4 „Meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által” Jn 4, 16-19 „Nincs férjem”
4. nap (szerda, 19:00) LEMONDÁS
Az asszony pedig otthagyta korsóját (Jn 4, 28) Török-Csingó Adorján (Mezőkeszű) 1Móz 11, 31-12, 4 Isten megígéri Abrámnak, hogy nagy néppé teszi, és megáldja Zsolt 23 Az Úr az én pásztorom ApCsel 10, 9-20 „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” Jn 4, 25-28 Az asszony pedig otthagyta korsóját
5. nap (csütörtök, 19:00) KINYILATKOZTATÁS
„Merítőedényed sincs, a kút is mély” (Jn 4, 11) Liviu Jitianu r. kat. tanár 1Móz 46, 1-7 Isten így szólt Jákóbhoz: „Ne félj lemenni Egyiptomba” Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! ApCsel 2, 1-11 A pünkösd napja Jn 4, 7-15 „Merítőedényed sincs, a kút is mély”
6. nap (péntek, 19:00) BIZONYSÁG
„Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn 4, 14) Lukács Angéla (Köröskisjenő) 2Móz 2, 15-22 Mózes Midján kútjánál Zsolt 91 Azoknak éneke, akiknek az Úr a menedék 1Jn 4, 16-21 A teljes szeretet kiűzi a félelmet Jn 4, 11-15 „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne”
7. nap (szombat, 19:00) BIZONYSÁG
„Adj innom” (Jn 4, 7) Nagy Tibor (Kide) 4Móz 20, 1-11 Izráel fiai a Cin pusztánál, Meríbánál Zsolt 119, 10-20 „Igédről nem feledkezem meg” Róm 15, 2-7 „Az Isten adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek” Jn 4, 7-15 „Adj innom”
8. nap (vasárnap, 10:00) TANÚSÁGTÉTEL
Sokan hittek benne az asszony szava miatt (Jn 4, 39) Visky Péter 2Móz 3, 13-15 Mózes az égő csipkebokornál Zsolt 30 Az Úr életben tart minket Róm 10, 14-17 „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Jn 4, 27-30. 39-40 Sokan hittek benne az asszony szava miatt
Utolsó módosítás: 2015.01.22
2015
Hírek
“Boldog új élet”
Kívánjuk a “boldog új évet”, de valójában az idő napról-napra, folytonosan a régi marad. A szívből fakadó jókívánság sem tudja azt úgy igazán újjá tenni. És őszintén megvallva, ennek mi nagyon is tudatában vagyunk, de hát a szokás kötelez.
Az ünnepek alatt holland barátomtól email levélben üdvözlő sorokat kaptam. Kedveskedni kívánt nekem, és ezért magyar nyelven írta az ismert jókívánságot: Áldott karácsonyt és boldog új élet!
Az elírt szó – élet/évet – számomra gazdag jelentéssel telítődött: úgy igazán, a megújult ember számára lehetnek boldogok a napok, a hónapok, az esztendők.
Mindennap halljuk a bús kifakadásokat, hogy rossz világot élünk! És ez igaz is. De nem kell elfelejteni, hogy amilyen az ember, olyan a világ.
Az újjászületés csodájában éppen az lesz megtapasztalható, hogy újjá lesz minden. Az újjászületett ember nem is magán veszi észre elsősorban a nagy változást, hanem a környezetén: egyszercsak azt látja, hogy felesége nem olyan házsártos, vagy férje nem olyan durva, mint eddig; hogy a gyermekek mintha engedelmesebbek lennének; a munkatársak is elnézőbbek, megértőbbek … egyszóval azt látja, hogy a “régiek elmúltak, ímé mindenek megújultak".
Ó, bárcsak ez ÚJ után vágyakoznánk ez új esztendőben!
Boldog új életet kívánok!
vp
Utolsó módosítás: 2015.01.22
Adventi Zenés Istentisztelet
Beszámoló
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Advent 3. vasárnapján az Adventi Zenés Istentisztelet 18. kiadását értük meg. A Sömá zeneegyüttes és a gyülekezetünk énekkarának közreműködésével, a gyülekezetünk közösségében az együtténeklés fölszabadító élményét tapasztaltuk meg. A vasárnapi iskolás gyermekek éneke alatt, az adventi koszorun meggyúlt a 3. gyertya is. Ekkor történt az első éves konfirmandusok bemutatkozása is. A szánkba adott "új ének" folyamatosan Isten szabadítását énekli. Énekeljetek új éneket az Urnak.
Adventi Zenés Istentisztelet
Az adventi koszorun már a 3. gyertya is világit.
A vasárnapi iskolás gyermekekkel közösen énekeltük a "Kis telefonom van nekem" kezdetű éneket.
Gyülekezetünk énekkara hangszerek kíséretében a D. Buxtehude: Most zendülj énekszó című éneket énekelte.
Az elsőéves konfirmandusok a gyülekezet előtt mutatkoztak be.
Templomunk imatermében, advent 4. vasárnapján (december 21), a délelőtti istentisztelet után, a kiállítást ünnepélyesen megnyitjuk. Szeretettel várunk.
Ünnepélyes keretek között, templomunk imatermében, Visky András író megnyitotta a Töredékek című kiállítást, mely Koncz-Münich Judith és Koncz-Münich András művészházaspár munkáit - festmény és kerámia - mutatja be. A kiállított műalkotások január 16 -ig tekinthetőek meg. Itt meghallgatható
Utolsó módosítás: 2014.12.22
Karácsonyi hivogató
Hírek
Kolozsvár-Tóvidéki Református Egyházközség Presbitériuma meghívja Önt és kedves családját a karácsonyi ünnepkör alkalmaira.
“ … üdvözítő született ma nektek.” Lk 2, 11.
Számunkra Isten nemcsak a fölfoghatatlan Mindenható Isten akar lenni, hanem ember is. Ebből neki semmi haszna nem lett, erre neki nem volt szüksége – ezt a csodát értünk tette! A karácsonyi esemény olyan történéssé lett, mely nekünk, velünk és értünk történik meg.
Nektek – nem kérdi kik vagyunk, értjük-e a bejelentett hírt vagy nem, jó és vallásos emberek vagyunk-e vagy nem. Mi vagyunk azok, akikért ez történt!
Az Úr angyala – például e levél által is – rád mutat, és azt mondja: neked! E híradás közösen érint minket, mint olyanokat, akik mindnyájan együtt kapjuk az ajándékok ajándékát Jézus Krisztust, Üdvözítőnket.
A gyülekezeti élet minden időben és minden helyen ezen a földön az Üdvözítővel való közösségből bontakozik ki és áll fenn. Ott ahol nincs személyes kapcsolódás az Üdvözítővel, ott nincs közösség egymással sem, és ahol nincs közösség egymással, ott nincs közösség az Üdvözítővel sem. Egyik nincs a másik nélkül. A tóközi gyülekezetünk sem létezhetne a Megváltó Jézus Krisztussal való kapcsolatunk nélkül. Jertek és erősödjünk a Vele és az egymáshoz való kapcsolódásunkban.
Áldott karácsonyi ünnepeket és élő reménységgel áthatott új esztendőt kívánunk,
10:00 – adventizenésistentisztelet – Új éneket adott a számba (Zsolt 40, 4)
Adventivásárésszeretetvendégség
18:00 – Adventivacsora
December 19-20. 22-23 – 18:00 Karácsonyra előkészítő istentiszteletek
December21.,adventIV.vasárnapja
10:00 – Istentisztelet
11:00 – Képzőművészeti kiállítás: Töredékek
17:00 – Istentisztelet a Fébé Otthonban
December24.,Szenteste
17:00 – vallásórásgyermekeinkkarácsonyiköszöntője
18:00 – karácsonyi áhitat (templom alagsorában)
December25.,karácsonyI.napja
10:00és17:00órátólúrvacsorásistentiszteletek
17:00 - ÚrvacsorásistentiszteletaFébéOtthonban
December26.,karácsonyII.napja
10:00 – Istentisztelet
17:00 – Istentisztelet (a templom imatermében)
December27.,karácsonyIII.napja
10:00 – Keresztelői istentisztelet
December 28., az év utolsó vasárnapja
10:00 – Istentisztelet
17:00 – Istentisztelet a Fébé Otthonban
December31.
18:00 – Óesztendeiistentisztelet
2015Január1.
10:00 – Újesztendeiistentisztelet
Utolsó módosítás: 2014.12.13
Alpha Csendeshétvége 2014 őszén
Beszámoló
A tóközi gyülekezetnek még egészen friss tagja vagyok, mégis túl egy Alpha Klubos beszélgetéssorozaton, valamint a kapcsolódó családos Csendes Hétvégén.
Ami nagyszerű volt, mert egyszerű volt. Nemes, igazán derűs és fuvallatokkal teli. Azt hiszem, kivétel nélkül mindannyian éreztük azt, hogy "A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását de nem tudod honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született." Jn 3, 8
Játék is volt, kettő. Mindkettő emlékezetes élményként raktározódott el bennem. Az egyik játék lehetőséget kínált arra, hogy a csoportban megmutatkozzék az összetartó, támogató erő, hogy felfigyeljünk, a közösség tükör is számunkra, amelyben megpillanthatjuk esendőségünket és ugyanabban a percben megérezhetjük: a problémáinkat Isten mellett bátran rábízhatjuk a közösségre is, így válnak azok esetlegessé, megoldhatóvá vagy mulandóvá. Ezzel szemben a másik játék, ami eredetileg egy kis vidám önismereti gyakorlat volt, az én figyelmemet arra is felhívta, hogy bár valamilyen módon mindenki illeszkedik a közösségbe, az egyéni különbözőségek teljes mivoltukban érvényre jutnak. Hát ettől éreztem én olyan emberinek, olyan valóságosnak a jelenlétünket. A Lélek jelenlétét.
