A tóközi gyülekezetnek még egészen friss tagja vagyok, mégis túl egy Alpha Klubos beszélgetéssorozaton, valamint a kapcsolódó családos Csendes Hétvégén.

Ami nagyszerű volt, mert egyszerű volt. Nemes, igazán derűs és fuvallatokkal teli. Azt hiszem, kivétel nélkül mindannyian éreztük azt, hogy "A  szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását de nem tudod honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született." Jn 3, 8

Játék is volt, kettő. Mindkettő emlékezetes élményként raktározódott el bennem. Az egyik játék lehetőséget kínált arra, hogy a csoportban megmutatkozzék az összetartó, támogató erő, hogy felfigyeljünk, a közösség tükör is számunkra, amelyben megpillanthatjuk esendőségünket és ugyanabban a percben megérezhetjük: a problémáinkat Isten mellett bátran rábízhatjuk a közösségre is, így válnak azok esetlegessé, megoldhatóvá vagy mulandóvá. Ezzel szemben a másik játék, ami eredetileg egy kis vidám önismereti gyakorlat volt,  az én figyelmemet arra is felhívta, hogy bár valamilyen módon mindenki illeszkedik a közösségbe, az egyéni különbözőségek teljes mivoltukban érvényre jutnak. Hát ettől éreztem én olyan emberinek, olyan valóságosnak a jelenlétünket. A Lélek jelenlétét.

Lázár Andrea

Fotóbeszámoló

Minden kiderül

Az evangelizáción elhangzott szolgálatok meghallgathatóak itt.

Adventi evangelizációs hét nov. 24. – 30. között

A fenyegetettségek közepette miként lehetne biztonságosan élni? Tényleg bölcsebb dolog hallgatni? Vajon az élettapasztalat, mint tanító mester elegendő-e ahhoz, hogy tudjam mit és hogyan kell szólni, cselekedni? Van-e olyan félelem, mely javamat szolgálhatja?

Észrevétlenül vagy akár nyíltan is, nap mint nap küzdünk azért, hogy biztonságos életet éljünk. Szeretnénk elegendő pénzt, saját lakást és autót, hosszú-távra szóló munkahelyet, gyermekeinknek jövedelmező szakmát biztosítani. Ugyanakkor nagyon gyakran félünk kimondani dolgokat, tartunk a kockázatos kijelentésektől, döntésektől, elhárítunk problémákat, kérdéseket, állapotokat, amelyek kihoznának bennünket a konfort-zónánkból, s tesszük mindezt azért, hogy garantáljuk önmagunk számára a biztonságot.

Azonban, vannak olyan felismerések is, amelyek azt sugallják: az emberi biztonság ideig-óráig tart és nem nyugtat meg. Békességet szerettünk volna és jólétet, de boldogtalanok vagyunk.

A hozzánk közelálló emberekben való csalódásaink, az összedőlt kártyavár-tapasztalatok sokasága, a csődöt mondott stratégiáink elbizonytalanítanak.

Akkor hát, mi hozhat igazi biztonságot? Mire alapozzuk az életünket?

Nov. 24 (hétfő), 19:00 óra: Miért jobb a háztetőn, mint a házban?

Nov. 25 (kedd), 19:óra: Életet mentő félelem

Nov. 26 (szerda), 19:00 óra: Saját biztonságomért mit mondjak?

Nov. 27 (csütörtök), 19:00 óra: Saját biztonságomért mit tegyek?

Nov. 28 (péntek), 19:00 óra: A meghosszabbított élet

Nov. 29 (szombat), 19:00 óra: A ráadás csodája

Nov. 30 (Advent I.), 10:00 óra: Kincs, ami van. Vigyázzatok!

Meghívott lelkipásztorok:

R. Szabó István

Bántó Csilla és Szilveszter

ifj. Visky István

Mike Pál

Közreműködnek:

Élő kövek

Sömá

zeneegyüttesek

Sokszor elhangzik, hogy ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Ehhez hozzá lehet tenni azt is, hogy annyiféleképpen dicsérjük Istent kis istentiszteleteinken, hol a hétköznapokban, hol a templomban. Fontos viszont, hogy dicsérjük Istent, megéljük a hitünket, megtaláljuk ennek idejét, módját a magunk életében, közösségi szinten pedig lehetőség nyíljon mindenki számára, aki a vasárnap délelőtti istentiszteleten kívül más formákat is szívesen kipróbál az istentisztelet megélésére.

Október 26-án, délután 18 órakor került sor az első másféle istentiszteletre: a teaházszerűen átrendezett kisteremben a Hit által tiltakozom témában hallgattuk meg Nagy Alpár lelkész/tanár gondolatait. A szervezők kisebb létszámra számítottak, ennek ellenére azonban lelkes társaság töltötte meg a termet. Visky Anna moderálása és a Sömá együttes éneklése alatt összehangolódtunk, s mire Bence témafelvezető slamjét meghallgattuk (megtekinthető itt is: https://www.youtube.com/watch?v=gRibsf-ikhE), már valamennyien feszülten vártuk a téma további kibontakozását. Az előadás igencsak összetett volt, azonban egy főbb gondolat köré szerveződött, melyre aztán a beszélgetést követően is kitértünk: a tiltakozás jó, ha belülről, meggyőződésből fakad, nem pedig üres vagy tömegnyomás hatására történő megnyilvánulás.

Az alkalmat közös sütizés, teázás zárta, így többen visszamaradtak tovább is beszélgetni. Üdítően jó hatása volt a vegyes, érdekelt, jó hangulatban feloldódott társaságnak, és hálásak voltunk annak a csapatnak is, aki a szervezésbe ennyire összeforrottan, együttes erővel bevetette magát, nem különben pedig Kupás Marika néninek, aki házi süteménnyel lepett meg minket minden felkérés nélkül – sütemények felajánlását máskor is szívesen fogadjuk! A Sömá részére 50 lej adomány gyűlt össze – ezt is hálásan köszönik.

Várjuk a legközelebbi alkalmat is, hiszen ebben a meghitt légkörben nem csak új gondolatokkal, tanítással gazdagodtunk, hanem lehetőség nyílt a beszélgetésre, ifjabbak, éltesebbek meghallgatására is. Október 23-án lesz a következő, ugyancsak 18 órai kezdettel, a téma, tartalom addig is meglepetés.

Visky Ilon

Alább lásd még a fotóbeszámolót is. A fotókat Lázár Andrea készítette.

SOLI DEO GLORIA! – EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG!

Igehirdetéssorozat a Reformáció nagyhetére

2014. október 27 – november 1.

18:00 óra

Okt. 27. (hétfő) – 2Móz 33,19–23: Megjelenik az Úr dicsősége

Okt. 28. (kedd) – Zsolt 30, 1–13: Uram, dicsőítlek téged!

Okt. 29. (szerda) – Zsolt 96,3: Beszéljétek az Úr dicsőségét!

Okt. 30. (csütörtök) – Zsolt 150,1–6: Minden lélek dicsérje az Urat!

Okt. 31. Reformáció, 10:00 óra – Zsolt 115: Istené a dicsőség, nem a

bálványoké!

Okt. 31. Reformáció, 18:00 óra – Zsolt 26, 8: Az Úr dicsőségének

hajlékában

Nov. 1. (szombat) – 1Kor 15, 43: A feltámadás dicsősége

Nov. 2. Úrvacsorás istentisztelet Reformáció ünnepére (10:00 óra) - Zsid 12, 1-3: Nézzünk fel Jézusra!

Hármas jubileum a Tóvidéki Református Gyülekezetben

Október első hétvégéjén (október 3–5) hármas jubileumra került sor a Tóvidéki Református Gyülekezetben. Pénteken a Tóvidéki Református Óvoda fennállásának tizenötödik, szombaton a Fébé Idősgondozó Otthon tizedik, vasárnap pedig a tóvidéki református templom felépítésének huszadik évfordulóját tartottuk. Jubileumi ünnepünkön részt vettek a Radebeul-i, valamint a Köln-i testvérgyülekezetek képviselői is, nevezetesen Christoph Heinze lp. (Radebeul), Christof Postler diakónus (Radebeul), Karl Schick lp. (Köln). Az ünnepi alkalmakon elhangzott igehirdetések, köszöntések németről magyarra, magyarról németre való fordítását Kozma András lp. végezte. Mivel az évfordulókat születésnapok is, ezért mindhárom alkalommal a szeretetvendégség után születésnapi tortával kínálták a jelenlevőket.

Tizenötéves jubileum a Tóvidéki Református óvodában – “véndiákok” részvételével

Az óvodai ünnepségen nemcsak a mostani óvódások, hanem a régiek közül is többen jelen voltak.

Elsőként Visky Péter lp. tartott áhítatot, aki Jézus hálaimáját idézte a Szentírásból (Mt 11,25-26), hangsúlyozva, hogy Isten kijelentése, üzenete a gyermekeké is. Az áhítatot követően a gyülekezet első óvónőjének, Adorjáni Hajnal óvónéninek a köszöntő levele hangzott el. A Radebeul-i és Köln-i vendégek üdvözlő szavai után a gyerekekkel együtt tízóraiztunk. Majd a németországi vendégek “születésnapi” ajándékkal is kedveskedtek (pl. a nagy sikernek örvendő új homokozó felszerelés). Az óvoda tevékenységét a Volks Solidarität szervezet is támogatja. A kicsik papírból “óvodafát” készítettek, ami az együttlét végére az óvóda képes-krónikájává alakult. Ide kerültek fel a mostani, de az egykori óvodások fényképei. Miután elfogyasztottuk a születésnapi tortát, az óvoda véndiákjai részéről meseolvasás zárta az alkalmat.

Tízéves a Fébé Idősgondozó Otthon – Fészekből Otthon

A Küküllő utca 1. szám alatt működő idősgondozó otthon nevét a bibliai Fébéről kapta, akiről a Róm 16,1-2-ben olvasunk: Fébé diakóniát, azaz szeretetszolgálatot végzett. Az otthon története azzal kezdődött, hogy a tóvidéki gyülekezet otthoni beteggondozást végzett. Miután a házi körülmények között ápolt betegek állapota annyira súlyosbodott, hogy 24 órás ellátásra lett szükségük, létrehoztak egy állandó ellátást biztosító kisebb beteggondozó központot, amit “fészek”-ként emlegettek, amely mára otthonná nőtte ki magát, ahova néhány beteg ember be is költözött. Jelenleg huszonhat lakója van az Otthonnnak.

A Fébé Otthon jubileumi ünnepe a tóvidéki templomban kezdődött. Kozma András lp áhítatában Jézus egyik boldogságról szóló mondata alapján hirdette az igét: “Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7). Irgalmasnak lenni ezt jelenti: közbeavatkozni a másik ember javára. Ezt követően Kozma Erika az intézmény igazgatónője az otthon tíz évéről képesbeszámolót tartott.

A templomi együttlét után a Fébé Otthonban folytattuk az ünneplést. Az Erdélyi Református Egyházkerület részéről Kovács István köszöntötte az egybegyűlteket, majd Christoph Heinze és Karl Schick üdvözlete következett. A szombati alkalomon fellépett a Fébé Otthon kórusa is. Néhány népdalt énekeltek, majd elhangzott az ároni áldás is. A németországi vendégek a Fébé Otthont egy plazma tévével és egy szimbolikus esernyővel (amivel Isten oltalmát szemléltették) lepték meg.

Húszéves a Tóvidéki Református templom – bemutatkozik a gyülekezet új zeneegyüttese

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Christoph Heinze Radebeul Luther-Kirche lelkipásztora hirdette az igét az És 66, 1-2 alapján: "Ezt mondja az Úr: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom?" A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az egyháznak és a templomnak jelen kell lennie a társadalomban, s hatnia kell arra – erőszak nélkül.

Az istentiszteleten közreműködött a gyülekezet kórusa. Két kórusművet adott elő (Per crucem – taizéi kánon, Jöjj, mondjunk hálaszót). A liturgiában pedig imádságot mondott: Karl Schick Köln-i lp., Lengyel János a gyülekezetért, Csiszér Ágnes a Tóvidéki Református Óvodáért, valamint Lovász Edit a Fébé Otthonért. A templom építés történetéről szóló film vetítés anyagát Szecsődi Árpád állította össze: Ezelőtt 20 évvel címmel. A németországi vendégek beszéde után Kozma András lp. köszöntése, majd az óvodások éneke következett. Az istentisztelet alkalmával bemutatkozott a SÖMA nevű zeneegyüttes. A SÖMA héber szó, jelentése: “halljad!”, ami Isten választott népének hitvallásából ered: “Halljad Izrael az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeresd az Urat! […]” (5Móz 6,4) Az együttes célja elsősorban nem a produkció, hanem a hívek bevonása az Isten dicsérésbe.

Zsizsmann Endre gyakornok lelkipásztor

Kolozsvár, 2014. október 9.

"Így szól az Úr: ... milyen házat akartok építeni nekem és milyen helyen kellene tartózkodnom?" (És 66, 1-2)
Igét hirdetett Christof Heinze lelkipásztor (Radebeul)

A kőből épített templom nem Istennek kell, hanem nekünk embereknek.
De miért?
A praktikus célon túl, mely az egybegyülekezést szolgálja, a felebarát felé történő küldetésünkben erősít meg.

Halmen Eszter karmester irányításával, gyülekezetünk énekkara a "Jöjj mondjunk hálaszót" énekelte.

A 15 éves születésnapját ünneplő Tóvidéki Református Óvoda gyermekei együtt a vasárnapiskolás gyermekekkel a gyülekezetet a "Kis telefonom van nekem, két összetett kezem" című énekre tanították meg. Ezt követően, bibliajelzőt osztottak ki ajándékképpen, melyen a 20 éves templomunk látható.

Együtt imádkoztunk azért, hogy gyülekezetünk a két lábon járó templomokkal gyarapodjon, az idősgondozás számára a nagy otthon épülhessen meg, és óvodás gyermekeink nevelőikkel együtt, nap mint nap Isten gondviselését tapasztalhassák meg.

Az ünneplő gyülekezet nagy örömmel fogadta a SÖMÁ zeneegyüttes bejelentését: zeneszolgálatával rendszeresen jelen kíván lenni a gyülekezet életében.

Szeretetvendégség.

A Fébé Idősgondozó Otthon a 10. születésnapját ünnepelte.

Gyülekezetünkben a Kolozsvár-környéki tájegységek különböző népviseletei így képviseltetik magukat.

15 éves a Tóvidéki Református Óvoda!
Hálásak vagyunk a kiváló pedagógusokért, akik az óvodás gyermekeket szakértelemmel nevelik.
Hálásak vagyunk a gyermekekért, akiknek jelenlétük gyülekezetünk egészére üdítően hatnak.
Hálásak vagyunk a keresztyén nevelés lehetőségéért, és a szeretetteljes légkörért.
Hálásak vagyunk Isten gondviseléséért, melyet mindezidáig megtapasztalhattunk.
Van okunk tehát az ünneplésre!
Különleges szülinapi partit szervezünk, melyre szeretettel várjuk azokat is, akik valamikor ovisokként óvodánkba jártak.
A “véndiákokat” arra kérjük, hogy az óvodafa elkészítése céljából hozzanak magukról egy óvodás – és egy jelenkori fényképet.
A szülinapi ünnepség október 3 -án (péntek) 10:00 órakor kezdődik.
Jertek és ünnepeljünk együtt!

Szeptember 7 -én, a Szorványmisszió vasárnapján, gyülekezetünkben a délelőtti istentiszteleten a Református Mentő Misszió/Bonus Pastor Alapítvány a támogatóik tiszteletére ünnepi alkalmat szervezett.

Az igehirdetés szolgálatát Dr. Michael Hoogeboom, a LaGrave Református Gyülekezet lelkipásztora (Grand Rapids, Michigan, USA) végezte, Daray Attila presbiter testvérünk pedig az ige üzenetét magyar nyelre fordította.

Jézus egy veszélyes határt lépett át, amikor Júdeából Samárián keresztül Galileába készült menni! Köztudott, hogy ez az út a zsidók és a samáriaiak számára járatlan volt (Jn 4).

Megvannak a magunk kerülőútjai! Gond nélkül kikerüljük a számunkra kellemetlen, lenézett felebarátainkat.

Jézus élő vizet kínál a kútra igyekvő samáriai asszonynak, annak, aki öt elrontott házasságon van már túl. Jézus átlépte a határt ő érette is, a sikertelen, elveszett, tehetetlen emberért, de a tanítványai miatt is ment Samáriába, hogy azok meglássák “a tájékok már fehérek az aratásra”, a missziós terület készen áll, várja tanitványainak, a mindenkoriaknak megjelenését.

Isten munkatársaiként nem finnyáskodhatunk, át kell lépnünk a biztonságos és konfortos zónánk határait, hogy meglássuk, hogy Ő már ott van, előkészítette munkánkat, mi csak engedelmesen be kell álljunk “aratásába”.

A templom alagsorában képeslapokat lehetett vásárolni, amelyeket a magyarózdi Terápiás Otthon bentlakói készítettek. A tóközi gyülekezet asszonyai pedig  finomabbnál finomabb tortákat sütöttek, s egy-egy szelet árával szintén támogatni lehetett a BPA munkáját. Hálás köszönet önzetlen felajánlásukért.

A gyülekezet perselyes adományát a függőségben szenvedők között folytatott munkára ajánlottuk fel. SDG.

A LaGrave gyülekezet lelkész tolmács segítségével tartott igehirdetést – áthidalva a nyelvi határokat

„Nem egészen erre számítottam. Sokkal többet kaptam: egy új családot, hasonló helyzetben lévő embereket, akiknek ugyanaz a céljuk, és akikkel támogatjuk egymást. Több lett az önbizalmam, és újra vannak céljaim”

Beszámoló:
- csendeshétvége
- képesalbum

Hargita, 2014. július 28 - augusztus 3.

ISTEN HALLGATÁSA ÉS MEGSZÓLÍTÁSA

“... ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha
néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. ” (Zsolt 28,1)

…. Beszédre, megszólalásra bírható-e Isten? Visszhangossá tehető-e az értelmezéshagyomány által olykor a végletekig kilúgozott és megsemmisített szent szöveg? Milyen viszonyban áll egymással Isten
hallgatása és az emberi tett? Merre vezet a negatív teológia? Az Istent nem kimondó alkotói gesztus kimondja-e Istent - bennünk? Vannak-e Istent, az isteni jelenlétet és hangot visszhangzó terek? „Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad...” (Zsolt 50,7) „Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened!” (Zsolt 81,9) Rólad, ellened: mintha ugyanannak a közelségnek a kifejeződése volna mindkettő, soha nem elválasztva egymástól …

(va)

Az áhitatok meghallgatásával közelebb kerülhetünk a fentebb megfogalmazott kérdésekhez.

Hang- és képesbeszámoló:  https://drive.google.com/?authuser=0#folders/0B8pHcod_E-RGMXJGT215TzdBNmM