Hármas jubileum a Tóvidéki Református Gyülekezetben

Október első hétvégéjén (október 3–5) hármas jubileumra került sor a Tóvidéki Református Gyülekezetben. Pénteken a Tóvidéki Református Óvoda fennállásának tizenötödik, szombaton a Fébé Idősgondozó Otthon tizedik, vasárnap pedig a tóvidéki református templom felépítésének huszadik évfordulóját tartottuk. Jubileumi ünnepünkön részt vettek a Radebeul-i, valamint a Köln-i testvérgyülekezetek képviselői is, nevezetesen Christoph Heinze lp. (Radebeul), Christof Postler diakónus (Radebeul), Karl Schick lp. (Köln). Az ünnepi alkalmakon elhangzott igehirdetések, köszöntések németről magyarra, magyarról németre való fordítását Kozma András lp. végezte. Mivel az évfordulókat születésnapok is, ezért mindhárom alkalommal a szeretetvendégség után születésnapi tortával kínálták a jelenlevőket.

Tizenötéves jubileum a Tóvidéki Református óvodában – “véndiákok” részvételével

Az óvodai ünnepségen nemcsak a mostani óvódások, hanem a régiek közül is többen jelen voltak.

Elsőként Visky Péter lp. tartott áhítatot, aki Jézus hálaimáját idézte a Szentírásból (Mt 11,25-26), hangsúlyozva, hogy Isten kijelentése, üzenete a gyermekeké is. Az áhítatot követően a gyülekezet első óvónőjének, Adorjáni Hajnal óvónéninek a köszöntő levele hangzott el. A Radebeul-i és Köln-i vendégek üdvözlő szavai után a gyerekekkel együtt tízóraiztunk. Majd a németországi vendégek “születésnapi” ajándékkal is kedveskedtek (pl. a nagy sikernek örvendő új homokozó felszerelés). Az óvoda tevékenységét a Volks Solidarität szervezet is támogatja. A kicsik papírból “óvodafát” készítettek, ami az együttlét végére az óvóda képes-krónikájává alakult. Ide kerültek fel a mostani, de az egykori óvodások fényképei. Miután elfogyasztottuk a születésnapi tortát, az óvoda véndiákjai részéről meseolvasás zárta az alkalmat.

Tízéves a Fébé Idősgondozó Otthon – Fészekből Otthon

A Küküllő utca 1. szám alatt működő idősgondozó otthon nevét a bibliai Fébéről kapta, akiről a Róm 16,1-2-ben olvasunk: Fébé diakóniát, azaz szeretetszolgálatot végzett. Az otthon története azzal kezdődött, hogy a tóvidéki gyülekezet otthoni beteggondozást végzett. Miután a házi körülmények között ápolt betegek állapota annyira súlyosbodott, hogy 24 órás ellátásra lett szükségük, létrehoztak egy állandó ellátást biztosító kisebb beteggondozó központot, amit “fészek”-ként emlegettek, amely mára otthonná nőtte ki magát, ahova néhány beteg ember be is költözött. Jelenleg huszonhat lakója van az Otthonnnak.

A Fébé Otthon jubileumi ünnepe a tóvidéki templomban kezdődött. Kozma András lp áhítatában Jézus egyik boldogságról szóló mondata alapján hirdette az igét: “Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7). Irgalmasnak lenni ezt jelenti: közbeavatkozni a másik ember javára. Ezt követően Kozma Erika az intézmény igazgatónője az otthon tíz évéről képesbeszámolót tartott.

A templomi együttlét után a Fébé Otthonban folytattuk az ünneplést. Az Erdélyi Református Egyházkerület részéről Kovács István köszöntötte az egybegyűlteket, majd Christoph Heinze és Karl Schick üdvözlete következett. A szombati alkalomon fellépett a Fébé Otthon kórusa is. Néhány népdalt énekeltek, majd elhangzott az ároni áldás is. A németországi vendégek a Fébé Otthont egy plazma tévével és egy szimbolikus esernyővel (amivel Isten oltalmát szemléltették) lepték meg.

Húszéves a Tóvidéki Református templom – bemutatkozik a gyülekezet új zeneegyüttese

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Christoph Heinze Radebeul Luther-Kirche lelkipásztora hirdette az igét az És 66, 1-2 alapján: "Ezt mondja az Úr: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom?" A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az egyháznak és a templomnak jelen kell lennie a társadalomban, s hatnia kell arra – erőszak nélkül.

Az istentiszteleten közreműködött a gyülekezet kórusa. Két kórusművet adott elő (Per crucem – taizéi kánon, Jöjj, mondjunk hálaszót). A liturgiában pedig imádságot mondott: Karl Schick Köln-i lp., Lengyel János a gyülekezetért, Csiszér Ágnes a Tóvidéki Református Óvodáért, valamint Lovász Edit a Fébé Otthonért. A templom építés történetéről szóló film vetítés anyagát Szecsődi Árpád állította össze: Ezelőtt 20 évvel címmel. A németországi vendégek beszéde után Kozma András lp. köszöntése, majd az óvodások éneke következett. Az istentisztelet alkalmával bemutatkozott a SÖMA nevű zeneegyüttes. A SÖMA héber szó, jelentése: “halljad!”, ami Isten választott népének hitvallásából ered: “Halljad Izrael az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeresd az Urat! […]” (5Móz 6,4) Az együttes célja elsősorban nem a produkció, hanem a hívek bevonása az Isten dicsérésbe.

Zsizsmann Endre gyakornok lelkipásztor

Kolozsvár, 2014. október 9.

"Így szól az Úr: ... milyen házat akartok építeni nekem és milyen helyen kellene tartózkodnom?" (És 66, 1-2)
Igét hirdetett Christof Heinze lelkipásztor (Radebeul)

A kőből épített templom nem Istennek kell, hanem nekünk embereknek.
De miért?
A praktikus célon túl, mely az egybegyülekezést szolgálja, a felebarát felé történő küldetésünkben erősít meg.

Halmen Eszter karmester irányításával, gyülekezetünk énekkara a "Jöjj mondjunk hálaszót" énekelte.

A 15 éves születésnapját ünneplő Tóvidéki Református Óvoda gyermekei együtt a vasárnapiskolás gyermekekkel a gyülekezetet a "Kis telefonom van nekem, két összetett kezem" című énekre tanították meg. Ezt követően, bibliajelzőt osztottak ki ajándékképpen, melyen a 20 éves templomunk látható.

Együtt imádkoztunk azért, hogy gyülekezetünk a két lábon járó templomokkal gyarapodjon, az idősgondozás számára a nagy otthon épülhessen meg, és óvodás gyermekeink nevelőikkel együtt, nap mint nap Isten gondviselését tapasztalhassák meg.

Az ünneplő gyülekezet nagy örömmel fogadta a SÖMÁ zeneegyüttes bejelentését: zeneszolgálatával rendszeresen jelen kíván lenni a gyülekezet életében.

Szeretetvendégség.

A Fébé Idősgondozó Otthon a 10. születésnapját ünnepelte.

Gyülekezetünkben a Kolozsvár-környéki tájegységek különböző népviseletei így képviseltetik magukat.

15 éves a Tóvidéki Református Óvoda!
Hálásak vagyunk a kiváló pedagógusokért, akik az óvodás gyermekeket szakértelemmel nevelik.
Hálásak vagyunk a gyermekekért, akiknek jelenlétük gyülekezetünk egészére üdítően hatnak.
Hálásak vagyunk a keresztyén nevelés lehetőségéért, és a szeretetteljes légkörért.
Hálásak vagyunk Isten gondviseléséért, melyet mindezidáig megtapasztalhattunk.
Van okunk tehát az ünneplésre!
Különleges szülinapi partit szervezünk, melyre szeretettel várjuk azokat is, akik valamikor ovisokként óvodánkba jártak.
A “véndiákokat” arra kérjük, hogy az óvodafa elkészítése céljából hozzanak magukról egy óvodás – és egy jelenkori fényképet.
A szülinapi ünnepség október 3 -án (péntek) 10:00 órakor kezdődik.
Jertek és ünnepeljünk együtt!

Szeptember 7 -én, a Szorványmisszió vasárnapján, gyülekezetünkben a délelőtti istentiszteleten a Református Mentő Misszió/Bonus Pastor Alapítvány a támogatóik tiszteletére ünnepi alkalmat szervezett.

Az igehirdetés szolgálatát Dr. Michael Hoogeboom, a LaGrave Református Gyülekezet lelkipásztora (Grand Rapids, Michigan, USA) végezte, Daray Attila presbiter testvérünk pedig az ige üzenetét magyar nyelre fordította.

Jézus egy veszélyes határt lépett át, amikor Júdeából Samárián keresztül Galileába készült menni! Köztudott, hogy ez az út a zsidók és a samáriaiak számára járatlan volt (Jn 4).

Megvannak a magunk kerülőútjai! Gond nélkül kikerüljük a számunkra kellemetlen, lenézett felebarátainkat.

Jézus élő vizet kínál a kútra igyekvő samáriai asszonynak, annak, aki öt elrontott házasságon van már túl. Jézus átlépte a határt ő érette is, a sikertelen, elveszett, tehetetlen emberért, de a tanítványai miatt is ment Samáriába, hogy azok meglássák “a tájékok már fehérek az aratásra”, a missziós terület készen áll, várja tanitványainak, a mindenkoriaknak megjelenését.

Isten munkatársaiként nem finnyáskodhatunk, át kell lépnünk a biztonságos és konfortos zónánk határait, hogy meglássuk, hogy Ő már ott van, előkészítette munkánkat, mi csak engedelmesen be kell álljunk “aratásába”.

A templom alagsorában képeslapokat lehetett vásárolni, amelyeket a magyarózdi Terápiás Otthon bentlakói készítettek. A tóközi gyülekezet asszonyai pedig  finomabbnál finomabb tortákat sütöttek, s egy-egy szelet árával szintén támogatni lehetett a BPA munkáját. Hálás köszönet önzetlen felajánlásukért.

A gyülekezet perselyes adományát a függőségben szenvedők között folytatott munkára ajánlottuk fel. SDG.

A LaGrave gyülekezet lelkész tolmács segítségével tartott igehirdetést – áthidalva a nyelvi határokat

„Nem egészen erre számítottam. Sokkal többet kaptam: egy új családot, hasonló helyzetben lévő embereket, akiknek ugyanaz a céljuk, és akikkel támogatjuk egymást. Több lett az önbizalmam, és újra vannak céljaim”

Beszámoló:
- csendeshétvége
- képesalbum

Hargita, 2014. július 28 - augusztus 3.

ISTEN HALLGATÁSA ÉS MEGSZÓLÍTÁSA

“... ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha
néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. ” (Zsolt 28,1)

…. Beszédre, megszólalásra bírható-e Isten? Visszhangossá tehető-e az értelmezéshagyomány által olykor a végletekig kilúgozott és megsemmisített szent szöveg? Milyen viszonyban áll egymással Isten
hallgatása és az emberi tett? Merre vezet a negatív teológia? Az Istent nem kimondó alkotói gesztus kimondja-e Istent - bennünk? Vannak-e Istent, az isteni jelenlétet és hangot visszhangzó terek? „Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad...” (Zsolt 50,7) „Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened!” (Zsolt 81,9) Rólad, ellened: mintha ugyanannak a közelségnek a kifejeződése volna mindkettő, soha nem elválasztva egymástól …

(va)

Az áhitatok meghallgatásával közelebb kerülhetünk a fentebb megfogalmazott kérdésekhez.

Hang- és képesbeszámoló:  https://drive.google.com/?authuser=0#folders/0B8pHcod_E-RGMXJGT215TzdBNmM

Az érdligeti testvérgyülekezetünk ifjaival együtt immáron a harmadik ifitábort élhettük át élményszerüen.

Az idén júl. 22-27 között, Literáty Zoltán lelkipásztor vezetésével, csodálatos napokat tölthettünk Tapolcán. A hat napon át tartó együttlét mottója “Figyeljünk” volt: Istenre, egymásra, környezetünkre. A tekintetünk terelgetését a tékozló fiú példázatának üzenetei munkálták: az “elveszett és megtaláltatott” életforma valóságában találunk úgy igazán egymásra, és ennek nyomában egyszercsak még a környezetünk mindennemű tisztántartása is szívügyünkké válik.

A tapolcai barlagokban való csónakázás, a mind e mai napig grófi patinával rendelkező Keszthely városával való ismerkedés, a badacsonyi szőlőshegyeken való barangolás (badacsonytomaji kilátó), a balatoni strandokon való fergeteges pancsolások és játszások, a Balaton tündöklésének lenyűgöző panorámája a tihanyi tetőről, … a két gyülekezet ifjainak közösséggé való formálódását is elősegítették.

Vasárnap délelőtt az érdligeti gyülekezet közösségében istentiszteletet ünnepeltünk, melynek keretében az úrvacsora jegyeivel is élhettünk.

Hálásak vagyunk Istennek az érdligeti gyülekezetben megtapasztalt befogadásért, és a lelkipásztor Literáty Zoltán apró részletekre is kiterjedő figyelmességéért, az anyagi támogatásért.

vp

Lásd a képesbeszámolót: https://plus.google.com/photos/104563037999782482659/albums/6041195948346348225

Videobeszámoló.

Helyszín: Szutor és Tóköz

2014 július 8-17.

Blythwood-Exodus-Tóköz közös szervezésében gyülekezetünk ifjai írországi ifjakkal együtt táborozott. A szutori két napos túlélő tábor a csapatépítés jegyében történt. Ezt követően, a tóközi templomunk udvara alakult át táborrá. Az együtt-játszások és kirándulások mellett, az ifjak gyülekezetünk életében három munkaterületen vehettek részt:

• Kids-club – óvodás gyermekek foglalkoztatása

• Családlátogatás – a “tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” gyakorlása

• Kétkezi munka – a parókia és templom épületegyüttest körülvevő kőkerités lemeszelése

Annak a boldog megtapasztalói lehettünk, hogy az elvégzett feladatok szolgálattá minősültek – hiszem, hogy Isten is kedvét lelte bennük.

vp

Álljon itt egy képesbeszámoló is.

Pünkösd ünnepén az istentiszteletek rendje:

Június 8.

Pünkösd I. napja:

De. 10:00 és du. 5:00 órától úrvacsorás istentiszteletek

Június 9.

Pünkösd II. napján:

De. 10:00 és du. 5:00 órától istentisztelet

Június 10.

Pünkösd III.

De. 10:00 órától istentisztelet

19:00 óra: BétaKáfé

Pünkösd ma

A Szentlélek ma is mindannyiónkat egyetlen nagy, emberi képeségeinket messze fölülmúló lehetőséggel szembesít: a megtéréssel. Ez pedig nem egyébb, mint annak világos felismerése, hogy elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy Jézus Krisztus megváltó kegyelme által éljünk, és Őt kövessük.

A Szentlélek ma is értelmetlenné teszi a magunk mentegetését, és ez isteni követelmény elháritását. Nincs kivétel! Még a “jó ember” sem kerülheti meg a kérdést: kicsoda számomra Jézus Krisztus? S ha mégis, valaki önmagára nézve ezt az isteni felhívást feleslegesnek és korszerütlennek tartja, bizony gonoszabbul viselkedik, mint a parázna és mint a minden hájjal megkent gazfickó, mivelhogy magát büntelennek, azaz Krisztus keresztre feszítése eseményében magát ártatlannak minősíti.

A Szentlélek ma is minden típusú “igehirdetést” fölhasznál a megtartó evangélium terjesztése céljából: történjen ez a templom falain belül, a klasszikus értelemben vett emberi szó által, vagy a kultikus téren kivül, a mindennapok forgatagában úgy, mint az egymás őszinte befogadásában, a szelíd és a mosoly által megszépített tekintetekben, a munkahelyen a minőségi munka elvégzésében, a fiatalházasok gyermekek vállalásában és nevelésében, az idősödő szülők tisztelésében, az egymás terhének hordozásában, az egyenesség minden szinten való megélésében és az abból számazó következmények bátorságos vállalásában, a testi/lelki szenvedések értelmének fölfedezésében, …, ezek mind az újjá teremtő Szentlélek közöttünk és bennünk munkálkodó jelenlétéről tesznek bizonyságot.

A ma megtapasztalható szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás, …, a Szentlélek egyértelmű munkájának tudható be. Ott ahol a “Lélek gyümölcseit “ kimondhatatlan éhséggel izlelgetik, és megélik, kétségtelen, hogy maga a Szentlélek van jele.

Különös az, hogy az emberiség történelmében – a régmúlt és a jelen eseményeiben egyaránt – az Örökkévaló Isten következetesen alkalmazott szeretet-munkája összefüggéseit egyszerű halászemberek vették észre! Azok, akik korábban Isten Fiát félelemből megtagadták és elhagyták, egyszercsak a Szentlélek “zúgásának” sodrásába kerülve, szívüket elszánttá, nyelvüket szentté téve, bátorságosan előállnak a megtartatás evangéliumát prédikálni, az örömüzenetet, az új életben való járás lehetőségét. Sőt: a saját életük kockáztatásával is bizonyságtevő életet élnek.

Ez a “pünkösdi prédikáció” (ld. Csel 2, 14-36) a Szentlélek által hozzánk is elérkezett, és e világban marad annak végezetéig.

Visky Péter, lelkipásztor