Koinónia Tábor - Hargita, 2016 július 25-31
Olyan volt az Úr, mint az ellenség” (JSir 2, 5)
Az irgalmas samaritánus példázatában arra a kérdésre, „Ki az én felebarátom?”, tulajdonképpen, ha a szöveg dramaturgiáját tekintjük, az a válasz születik, hogy „Az én ellenségem”. A rablók kezébe esett, kifosztott és halálra sebzett embert az ősi ellenségnek számító samaritánus menti meg, a Jézust kérdező törvénytudónak tehát magával az útfélen hagyott, tehetetlen, önmagán segíteni nem tudó „félholt” áldozattal kell azonosulnia, hogy eljusson a példázat helyes értelmezéséhez.
A „Menj el te is és hasonlóképpen cselekedj!” felszólítás nem egyéb, mint a kérdező pozíciójának a radikális kibillentése, amennyiben neki is az idegen és az ellenség irgalmára kell rászorulnia ahhoz, hogy saját valódi helyzetére ráismerhessen. A párbeszéd-szituáció ráadásul Jézust helyezi az „egyetlen idegen” (Lukács doktor szóösszetétele ez is!) szerepébe, aki odahajol a kérdezőhöz, fölemeli önnön kétségbeesett tudása kábulatából és megváltja neki a szállást a vendégfogadó háznál, a teljes felépülésig, azaz a „visszajövetelig”.
Az elesett és kiszolgáltatott, valamint az irgalmat gyakorló valóságos helyzetén kívül nem tudjuk megválaszolni a „Ki az én felebarátom?” első – de csak első! – hallásra egyszerűnek tűnő kérdést, és nincs válaszunk az ennél sokkal keményebbnek hangzó „Ki az én ellenségem?” kérdésre sem.
A válasz ugyanis – Lukács feljegyzése szerint legalábbis – „cselekvés” természetű. Nem úgy élsz, hogy kérdésedre választ találhatnál, és nem is úgy kérdezel: valódi válaszokhoz csak létező kérdések juttathatnak, különben észrevétlenül marad az útmenti „félholt”, kikerülhető, otthagyható, mintha meg sem történt volna, ami a szemünk előtt szakadatlanul történik.
A pap „történetesen”, véletlenül mintegy arra jár, és átmegy a „másik oldalra”, a lévita megnézi és ő is a másik oldalon köt ki. Az intézményesült kérdésfelvetés vagy több nemzedéken át megörökölt hit elkerüli magát a problémát, mert a kérdésre létezik egy ideális válasza, amihez viszont a létező sehogyan sem illeszkedik.
A „túloldalon” a számukra problémátlan esetek vannak, jól körülhatárolt ellenség- és (fele)barát-kategóriák, amikbe viszont a Jézus-féle szerzetek nem férnek bele, ezek az „egyetlen idegenek” csak marginális jelenségei a gyülekezeti vagy társadalmi életünknek.
Aki Jézusnak csapdát állít, az alighanem pórul jár, de rosszul biztosan nem, mert magával Istennel találja magát szembe, aki, mikor olyanná lett „mint az ellenség”, „elhagyta oltárát”, „elhagyta szentélyét”, ahogyan a Siralmak könyvében olvassuk, elindult, hogy az útfélen heverő félholtakat fölemelje, összegyűjtse és visszavigye arra helyre, ahol együtt lakhat velük.
A „Ki az én ellenségem?” kérdés az „én” helyzetéből a „mi” helyzetébe hoz, az ellenség megközelítése nélkül ugyanis nincs gyógyulása sem a „félholtnak”, sem pedig a hitében megkeményedett megigazultnak, aki tovább megy és nyomtalanul kihull a történetből.
Egyetlen kérdést kell megbeszélnünk a Koinónia Táborban; egyetlen kérdésre adott sokféle válasznak kell kitennünk magunkat – gyertek, ne kerüljünk a „másik oldalra”!
Kolozsvár, 2016. 7. 1

PROGRAM
Hétfő, július 25.
15:00 Érkezés, elszállásolás 19:00 Vacsora 20:00 Megnyitó, programismertető, ismerkedés: Ki az én ellenségem? – VISKY ANDRÁS
Kedd, július 26.
9:30 Áhítat: „Honnnan van a konkoly...?” (Mt 13, 24-30. 36-43) – DANI ESZTER 11:00 Kávészünet 11:30 Előadás: A másik konfesszió – BALOGH JUDIT 13:30 Ebéd 17:30 Kiscsoportos beszélgetések 19:00 Vacsora 21:00 Esti film: SAUL FIA
Szerda, július 27.
9:30 Áhítat: „rátámadt az Úr” (2Móz 4, 18-31) – HORVÁTH LEVENTE 11:00 Kávészünet 11:30 Előadás: Az idegen – DĂNUŢ MĂNĂSTIREANU 13:30 Ebéd 17:30 Kiscsoportos beszélgetések 19:00 Vacsora 21:00 Esti portré: SZABÓ T. ANNA költő
Csütörtök, július 28. 9:30 Áhítat: „...szólj a magad mentségére...” (ApCsel 26) – MOLNÁR ILLÉS 11:00 Kávészünet 11:30 Előadás: Környezetünk és a tudás – MARCUS KRACHT 13:30 Ebéd 14:30 Szervezett kirándulások 19:00 Vacsora 21:00 Esti vers: RÖHRIG GÉZA estje
Péntek, július 29. 9:30 Áhítat: „...miért tartasz ellenségednek?” (Jób 13) – DÁVID ISTVÁN 11:00 Kávészünet 11:30 Előadás: A megbocsátás dilemmái – RÖHRIG GÉZA 13:30 Ebéd 17:30 Kiscsoportos beszélgetések 19:00 Vacsora 21:00 Esti portré: DRAGOMÁN GYÖRGY
Szombat, július 30. 9:30 Áhítat: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1Kor 15, 26) – FALUS ANDRÁS. 11:00 Kávészünet 11:30 Akárki – RÉTHELYI ORSOLYA 13:30 Ebéd 18:00 Kiscsoportos beszélgetések 19:00 Vacsora 21:00 Esti zene: KAROSI BÁLINT
Vasárnap, július 31. 10:00 Istentisztelet, táborzárás, búcsú – VISKY PÉTER 12:30 Ebéd
MEGHÍVOTT ELŐADÓK
Balogh Judit történész (Miskolc–Eger) Dani Eszter teológus (Budapest) Dávid István teológus (Kolozsvár) Dragomán György író (Budaörs) Falus András immunbiológus (Budapest) Karosi Bálint zeneszerző (New York) Kracht, Marcus matematikus-nyelvész (Bielefeld) Mănăstireanu, Dănuţ teológus (Iaşi) Molnár Illés költő (Budapest) Réthelyi Orsolya bölcsész (Budapest) Röhrig Géza költő, színész (New York) Szabó T. Anna költő (Budaörs)
A SZERVEZŐK KÖZÖSSÉGE Daray Attila, Daray Erzsébet, Horváth Levente, Horváth Zoltán, Visky András, Visky Péter, Visky Sarolta, Zágoni Balázs |