A Reformáció 500. esztendejében áldott húsvéti ünnepeket kívánunk
Hírek
Utolsó módosítás: 2017.04.10
Kovács Emil Lajos tárlata
Biztosan mindenkinek vannak tájai, ahova szeret visszajárni - emlékekben és a valóságban egyaránt. A tájhoz szerintem két okból kötődhetünk: olyasmi történt azon a bizonyos helyen, ami miatt nem tudjuk elfelejteni, vagy egyszerűen vizuálisan megragadott. Mindkettő alapja egy életérzés, amit sehol máshol nem tapasztalhatunk, csak ott. Végignézve a teremben kiállított munkákon egyértelműen kitűnik, hogy melyik az a táj, amely Kovács Emil Lajos, Szatmárnémetiben született és élő festőművészt megragadta. Ez pedig Erdély, jobban leszűkítve Nagybánya és környéke. A hely említésével egyből a nagybányai művésztelep is eszünkbe jut, amelyet olyan mozgalomként értékelnek, amely elindította a magyar festészet a modernség felé. A tőlük - Ferenczy Károlytól, Thorma Jánostól, Ziffer Sándortól örökölt ‘nagybányaiság’ figyelhető meg ezeken a festményeken is, hiszen ugyan azt az inspirációs forrást használják. De ahogyan az elődök is a saját jelen idejükben alkottak, úgy Kovács Emil Lajos is a ma táját festi meg: minden évszakban és minden időjárásban. A környezet amelyben élünk, folyamatosan változik: a városokban talán jobban megfigyelhető, mert itt gyorsabb az élet - új tömbházak készülnek el 1 év alatt, teljesen megváltoztatva az addigi utcaképet, kivágják a fákat, lebontják, amiről úgy gondolják, hogy túl drága lenne restaurálni és megőrizni. A kisvárosi és falusi környezetben is végbemegy mindez, de valamivel lassabban - így, ott még esélyünk van megnézni és tapasztalni azt a környezetet, amelyet a régiek hoztak létre. Az itt látható munkák is ebbe a világba nyújtanak betekintést: olyan helyet tárnak fel, ahol - idézve a festőt “nem egyforma minden”. A korok lenyomata egymásra épül, a házak több generáción keresztül öröklődtek meg, és mindenki hozzátett valamit, kiegészítette a tetőt vagy a kerítést. Az élénk és vibráló színekből megfestett természetben szinte mindenhol feltűnnek a kisebb-nagyobb épületek, ember alkotta elemek. Kivétel ez alól például az Álmodnak a fák a tavaszról című festmény, amelyen kopár fák nyúlnak az ég felé, üres ágakkal. De visszaköszönnek itt is azok a színek, amely a többi munkán is, a zöldes-lilás föld jelzi, hogy a tavasz nem csak álom. A művészetben nagyon szeretem, hogy rávesz a türelemre: időzzünk el többet a képek előtt. Fedezzük fel a részleteket, figyeljük meg a festékrétegeket, az ismétlődő árnyalatokat és formákat, azt, hogy milyen színűek az árnyékok, aztán lépjünk hátrább és kezdjük el teljességében is szemlélni. Keressük az életérzést, amit csak a táj tud adni - emlékekben, szavakban, képekben.
Újvári Dorottya
Utolsó módosítás: 2017.04.06
Gyászfeldolgozás
Béta Café/Beszámolók
A BétaCafé alkalmán Írországból vendégeket fogadtunk: Tom és Wicki házaspár, akik a gyászfeldolgozás témakörében szóltak hozzánk, és bizonyságot tettek az ő nagy megpróbáltatásukról.
Jan. 16. 19:00 óra: „… többé ne önmaguknak éljenek…” (2Kor 5,15) - Adorján Kálmán (Harangláb) Mik 6,6-8 „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!” Zsolt 25,1-5 „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem.” 1Jn 4,19-21 „Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.” Mt 16,24-26 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”
Jan. 17. 19:00 óra: „Úgyhogy mi mostantól senkit sem ismerünk test szerint” (2Kor 5,16) - Márton János (Bonchida) 1Sám 16,1.6-7 Az Úr nem a külső megjelenésre tekint, hanem arra, ami a szívben van. Zsolt 19,7-13 Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. ApCsel 9,1-19 Saul a Pál nevet kapta. Mt 5,1-12 A boldogmondások.
Jan. 18. 19:00 óra: „… a régi elmúlt…” (2Kor 5,17) - Ambrus András (Csekelaka) 1Móz 19,15-26 Ne nézz hátra! Zsolt 77,5-15 Isten mindig kegyelmes. Fil 3,7-14 „… ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” Lk 9,57-62 „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint…”
Jan. 20. 19:00 óra: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” (2Kor 5,18) - Zabán Bálint (Kisszántó) 1Móz 17,1-8 Isten szövetségre lépett Ábrahámmal. Zsolt 98 Az egész világ látta Isten győzelmét. Róm 5,6-11 Megbékéltettünk Istennel Fiának halála által. Lk 2,8-14 Az örömhír hirdetése.
Jan. 21. 19:00 óra: A megbékélés szolgálata (2Kor 5,18-19) - 1Móz 50,15-21 József megbékél testvéreivel. Zsolt 72 Isten országa igazságosságot és békét hoz. 1Jn 3,16b-21 Isten szeretete arra késztet bennünket, hogy szeressük egymást. Jn 17,20-26 Jézus egyházának egységéért imádkozik.
Jan. 22. 10:00 óra: „… béküljetek meg Istennel.” (2Kor 5,20) - Dávid István és a FIKE Band Mik 4,1-5 Az utolsó napokban az igazság fog uralkodni. Zsolt 87 Dicső dolgokat beszélnek Istenről. Jel 21,1-5a Isten új eget és földet teremt. Jn 20,11-18 A feltámadott Krisztussal való találkozás személyes küldetéssel jár.
Utolsó módosítás: 2017.01.17
Szenteste 2016
Beszámoló
Szenteste így ünnepeltünk a gyülekezetünk közösségében: (A fotókat Nyakas Attila készítette)
Ferenczy Miklós lelkipásztor a Gy. Szabó Béla hagyaték gondozója, templomunk kistermében ünnepélyesen megnyitotta az Emlékkiállítást. A kiállítás anyagát a XX. század erdélyi szellemtörténet nagyjainak portréi alkotják.
Advent 3. vasárnapján az Adventi Zenés Istentisztelet 20. kiadását értük meg. Kicsik/nagyok együtt dicsőítettük Istent, aki meglátogadta és megváltotta népét. "Éneklő Gyülekezet" -té való formáltatásunk pillanatairól álljon itt egy rövid fotóbeszámoló.
Számunkra Isten nemcsak a fölfoghatatlan Mindenható Isten akar lenni, hanem ember is. Ebből neki semmi haszna nem lett, erre neki nem volt szüksége – ezt a csodát értünk tette!
Nektek – nem kérdi kik vagyunk, értjük-e a bejelentett hírt vagy nem, jó és vallásos emberek vagyunk-e vagy nem.
Mi vagyunk azok, akikért ez történt!
Az Úr angyala – például e karácsonyi üdvözlet által is – rád mutat, és azt mondja: neked!
E híradás valamennyiőnket érint – mindnyájan együtt kapjuk az ajándékok ajándékát Jézus Krisztust, Üdvözítőnket.
A gyülekezeti élet minden időben és minden helyen ezen a földön az Üdvözítővel való közösségből bontakozik ki és áll fenn. Ott ahol nincs személyes kapcsolódás az Üdvözítővel, ott nincs közösség egymással sem, és ahol nincs közösség egymással, ott nincs közösség az Üdvözítővel sem. Egyik nincs a másik nélkül. A tóközi gyülekezetünk sem létezhetne a Megváltó Jézus Krisztussal való kapcsolatunk nélkül. A reformáció 500. esztendejébe lépve, jertek és erősödjünk a Vele és az egymáshoz való kapcsolódásunkban.
Áldott karácsonyi ünnepeket és élő reménységgel áthatott új esztendőt kívánunk,
