Biztosan mindenkinek vannak tájai, ahova szeret visszajárni - emlékekben és a valóságban egyaránt. A tájhoz szerintem két okból kötődhetünk: olyasmi történt azon a bizonyos helyen, ami miatt nem tudjuk elfelejteni, vagy egyszerűen vizuálisan megragadott. Mindkettő alapja egy életérzés, amit sehol máshol nem tapasztalhatunk, csak ott.
Végignézve a teremben kiállított munkákon egyértelműen kitűnik, hogy melyik az a táj, amely Kovács Emil Lajos, Szatmárnémetiben született és élő festőművészt megragadta. Ez pedig Erdély, jobban leszűkítve Nagybánya és környéke.
A hely említésével egyből a nagybányai művésztelep is eszünkbe jut, amelyet olyan mozgalomként értékelnek, amely elindította a magyar festészet a modernség felé. A tőlük - Ferenczy Károlytól, Thorma Jánostól, Ziffer Sándortól örökölt ‘nagybányaiság’ figyelhető meg ezeken a festményeken is, hiszen ugyan azt az inspirációs forrást használják. De ahogyan az elődök is a saját jelen idejükben alkottak, úgy Kovács Emil Lajos is a ma táját festi meg: minden évszakban és minden időjárásban. A környezet amelyben élünk, folyamatosan változik: a városokban talán jobban megfigyelhető, mert itt gyorsabb az élet - új tömbházak készülnek el 1 év alatt, teljesen megváltoztatva az addigi utcaképet, kivágják a fákat, lebontják, amiről úgy gondolják, hogy túl drága lenne restaurálni és megőrizni. A kisvárosi és falusi környezetben is végbemegy mindez, de valamivel lassabban - így, ott még esélyünk van megnézni és tapasztalni azt a környezetet, amelyet a régiek hoztak létre.
Az itt látható munkák is ebbe a világba nyújtanak betekintést: olyan helyet tárnak fel, ahol - idézve a festőt “nem egyforma minden”. A korok lenyomata egymásra épül, a házak több generáción keresztül öröklődtek meg, és mindenki hozzátett valamit, kiegészítette a tetőt vagy a kerítést. Az élénk és vibráló színekből megfestett természetben szinte mindenhol feltűnnek a kisebb-nagyobb épületek, ember alkotta elemek. Kivétel ez alól például az Álmodnak a fák a tavaszról című festmény, amelyen kopár fák nyúlnak az ég felé, üres ágakkal. De visszaköszönnek itt is azok a színek, amely a többi munkán is, a zöldes-lilás föld jelzi, hogy a tavasz nem csak álom.
A művészetben nagyon szeretem, hogy rávesz a türelemre: időzzünk el többet a képek előtt. Fedezzük fel a részleteket, figyeljük meg a festékrétegeket, az ismétlődő árnyalatokat és formákat, azt, hogy milyen színűek az árnyékok, aztán lépjünk hátrább és kezdjük el teljességében is szemlélni. Keressük az életérzést, amit csak a táj tud adni - emlékekben, szavakban, képekben.

Újvári Dorottya

A BétaCafé alkalmán Írországból vendégeket fogadtunk: Tom és Wicki házaspár, akik a gyászfeldolgozás témakörében szóltak hozzánk, és bizonyságot tettek az ő nagy megpróbáltatásukról.

Tom és Wicki házaspár

Ellis Potter lelkipásztor (Bazel)

beszámoló - 2017 február 23

Az előadások meghallgathatóak itt.

Megbékélés
Krisztus szorongató szeretete
(2Kor 5,14-20)

Jan. 15. 10:00 óra: „… egy meghalt mindenkiért…” (2Kor 5,14) - Visky Péter
Ézs 53,4-12 Jóvátételül áldozta fel magát.
Zsolt 118,1.14-29 Az Úr nem adott át a halálnak.
1Jn 2,1-2 Krisztus meghalt értünk.
Jn 15,13-17 Életét adja barátaiért.

Jan. 16. 19:00 óra: „… többé ne önmaguknak éljenek…” (2Kor 5,15) - Adorján Kálmán (Harangláb)
Mik 6,6-8 „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!”
Zsolt 25,1-5 „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem.”
1Jn 4,19-21 „Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.”
Mt 16,24-26 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”

Jan. 17. 19:00 óra: „Úgyhogy mi mostantól senkit sem ismerünk test szerint” (2Kor 5,16) - Márton János (Bonchida)
1Sám 16,1.6-7 Az Úr nem a külső megjelenésre tekint, hanem arra, ami a szívben van.
Zsolt 19,7-13 Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
ApCsel 9,1-19 Saul a Pál nevet kapta.
Mt 5,1-12 A boldogmondások.

Jan. 18. 19:00 óra: „… a régi elmúlt…” (2Kor 5,17) - Ambrus András (Csekelaka)
1Móz 19,15-26 Ne nézz hátra!
Zsolt 77,5-15 Isten mindig kegyelmes.
Fil 3,7-14 „… ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…”
Lk 9,57-62 „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint…”

Jan. 19. 19:00 óra: „… új jött létre.” (2Kor 5,17) - Illyés Tamás (Érszőllős)
Ez 36,25-27 „Új szívet adok nektek…”
Zsolt 126 Megtelve örömmel.
Kol 3,9-17 Krisztusban megújulva.
Jn 3,1-8 Lélektől születetten.

Jan. 20. 19:00 óra: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” (2Kor 5,18) - Zabán Bálint (Kisszántó)
1Móz 17,1-8 Isten szövetségre lépett Ábrahámmal.
Zsolt 98 Az egész világ látta Isten győzelmét.
Róm 5,6-11 Megbékéltettünk Istennel Fiának halála által.
Lk 2,8-14 Az örömhír hirdetése.

Jan. 21. 19:00 óra: A megbékélés szolgálata (2Kor 5,18-19) -
1Móz 50,15-21 József megbékél testvéreivel.
Zsolt 72 Isten országa igazságosságot és békét hoz.
1Jn 3,16b-21 Isten szeretete arra késztet bennünket, hogy szeressük egymást.
Jn 17,20-26 Jézus egyházának egységéért imádkozik.

Jan. 22. 10:00 óra: „… béküljetek meg Istennel.” (2Kor 5,20) - Dávid István és a FIKE Band
Mik 4,1-5 Az utolsó napokban az igazság fog uralkodni.
Zsolt 87 Dicső dolgokat beszélnek Istenről.
Jel 21,1-5a Isten új eget és földet teremt.
Jn 20,11-18 A feltámadott Krisztussal való találkozás személyes küldetéssel jár.

énekek

Ferenczy Miklós lelkipásztor a Gy. Szabó Béla hagyaték gondozója, templomunk kistermében ünnepélyesen megnyitotta az Emlékkiállítást. A kiállítás anyagát a XX. század erdélyi szellemtörténet nagyjainak portréi alkotják.

Kiállítást meghirdető plakát:

Fényképbeszámoló:

Advent 3. vasárnapján az Adventi Zenés Istentisztelet 20. kiadását értük meg. Kicsik/nagyok együtt dicsőítettük Istent, aki meglátogadta és megváltotta népét. "Éneklő Gyülekezet" -té való formáltatásunk pillanatairól álljon itt egy rövid fotóbeszámoló.

Az Istentisztelet meghallgatható itt.